Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

358 357. te^m. a beszámithatóságot ugyan feltétlenül ki nem zárják, de lényegesen csökkentik — ily eseteket is mindig gondos szakértői megfigyelés tárgyává kell a birónak tétetni. Minthogy az e tárgyú szakértői vizsgálatok csak akkor lehetnek alaposak, ha hosszabb megfigyelésen alapulnak, és erre legtöbbször a rendes fogházi helyiségek "nem alkalmasak, de a nem specialista orvosoktól rendesen nem is várható teljesen megnyugtató vélemény: intézkedni kellett, hogy bármelyik megfigyelő orvos indítványára a terhelt további és alaposabb megfigyelés végett országos tóbolydába szállittassék. Minden visszaélés vagy elhamarkodott intézkedés lehető megelőzése végett a javaslat e tekintetben több biztosítékot állit fel. Egyik az, hogy a vádló és a terhelt védője feltétlenül meghallgatandók, sőt, ha védő nem volna, ugy azt nyomban ki kell rendelni. A másik biztosíték az, hogy a vizsgálóbíró nines hivatva az országos tébolydába való szállítást elrendelni, hanem, ha ennek szüksége a vizsgálati eljárás során áll elő, ugy köteles a vádtanács határozatát kikérni, és a vádtanácson kivül még csak az itélőbiróság bir az emiitett hatáskörrel. A harmadik garantia ismét az, hogy minden ily természetű elsőfokú határozat ellen felfüggesztő hatálylyal megengedtetik a felfolyamodás. A negyedik korlátozó intézkedés végre az, hogy megfigyelés czéljából a terhelt rendszerint hat hétnél tovább tébolydában nem tartható. Mindazáltal, ha alapos okokat hoznak fel a szakértők annak támogatására, hogy a megfigyelésre még hosszabb időtartam kívántatik: ugy azt a vádtanács, illetve bíróság (de soha sem a vizsgálóbíró) engedélyezheti. Hogy a bíróság a szakértők véleményét szabadon bírálja fölül, azt alig szükséges az ez irányban több ízben kifejtettek után kiemelni. Nem annyira önként értetődő s ennélfogva külön felemlítendő, hogy akkor, midőn nem a terheltnek, de a feljelentőnek, tanuknak stb. elmebeli állapotát kell megvizsgálni, az eljárásra nézve ugyancsak az imént kifejtett szabályok követendők. III. Pénz, közhitelpapir- és bélyeghamisítás megállapítása. (178-180. §§.) E büntetendő cselekményeket is olyanoknak tekinti a javaslat, melyekre nézve a szakértői működés még részletesebb szabályozást igényel. Az erre vonatkozó szakaszok a BTK. második részének XI. és XXXIV. fejezetére tekintettel, több irányban intézkednek. Rendelkezés van a) a belföldi érczpénz, papírpénz, vagy bélyeg]; b) a külföldi érez- vagy papírpénz és ezzel egyenlőnek tekintett hitelpapírok; c) az osztrák-magyar bank pénzjegyei és közhitelpapirjai; d) a BTK. 210. és 211. §-ai alá eső és nem magánosok által kiadott hitelpapirok, és végre e) a magánosok által kibocsátott s a BTK. 210. §-a alá eső hamisítványok tárgyában. Az a) alatt emiitett hamisítványok a hamisítás megállapítása végett ama pénzverő hivatalhoz küldendők, mely a valódi érez- vagy papírpénzt kibocsátotta, mert kétségen kivül ez legilletékesebb annak kimondására, hogy forog-e fenn hamisítás. A b) alatt emiitett hamisítványok tekintetében azt rendeli a javaslat, hogy ezek a vélemény beszerzése végett az igazságügyministerhez terjesztendők fel — mely intézkedés czélja az, hogy az igazságügyministerium, a mennyire csak lehetséges, a külföldi hatóság, illetve társulat véleményét szerezze meg és csak nagyon kivételes esetekben elégedjék meg a belföldi hatóságok, illetve társulatok véleményével. A német törvény (92. §.) megengedi, hogy belföldi hatóságtól is kérhessen a bíróság külföldi érez- vagy papírpénz hamisítása tekintetében véleményt. A javaslat szerint a bíróságnak erre nincs joga, hanem épen a fentemíitett ama czél érdekében, hogy a legilletékesebb testületnek legyen alkalma a hamisítás tekintetében nyilatkozni, mindig az igazságügyministerhez teendő jelentés.