Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
508 357. szám. doskodott arról, hogy magasabb ethikai szempontból korlátozható legyen a tárgyalás nyilvánossága. Francziaorsságban az 1789. október 9-iki decrét mondta ki' a nyilvánosság elvét és az 1814-iki charte (64. §.) már szükségesnek tartotta a bíróságokat felhatalmazni, hogy a rend és közerkölcsiség veszélyeztetése miatt a nyilvánosságot kizárhassák. Ugyanezen rendelkezés ment át az 1830-iki >charte<-ba és az 1848. november 4-iki, valamint az 1852. január 14-iki alkotmányba. A franczia joggyakorlat nagyon kivételesen ugyan, de a hol a közerkölcsiséget és közrendet veszélyeztetve látja, a nyilvánosságot kizárja. A német törvényhozás a nyilvánosság elvének elismerésével egyidejűleg gondoskodott annak korlátozásáról is. Az 1848. deczember 27-iki alapjogok (IX. czikk 45. §.) az erkölcsiség érdekéből korlátozandónak mondják ki a nyilvánosságot, és a parlamentaris törvényhozások ez értelemben rendelkeztek is, és majd kötelező, majd facultativ módon van a nyilvánosság korlátozása előírva, sőt voltak törvényhozások, melyek a büntetendő cselekményeket is megjelölték, melyek tárgyalásánál a nyilvánosság kizárandó. Az 1852-iki porosz törvény pl. a pénzhamisitási bűntettekre nézve kizárja a nyilvánosságot. A német birodalmi törvényhozás a bírósági szervezetről szóló törvényben (170—176. §§.) intézkedik a tárgyalás nyilvánosságáról és igy annak korlátozásáról is. A közrend és erkölcsiség veszélyeztetése (> Gefáhrdung der öffentlichen Ordnung oder der Sittlichkeit«) van itt a korlátozás okaiul megjelölve. Az 1888. évi ápril 5-iki törvénynyel az állam biztosságának veszélyeztetése miatt is megengedtetik a nyilvánosság kizárása, sőt ez esetben az Ítélet indokai sem hirdettetnek ki nyilvánosan, a vádirat, ítélet és tárgyalás közzététele tilos, a tárgyalásnál csak tüzetesen megjelölt hivatalos személyek lehetnek jelen és ezek is 1,000 márka pénzbüntetés, vagy hat havi fogház terhe mellett titoktartásra kötelezhetők. Az osztrák törvényhozás szintén gondoskodott a nyilvánosság korlátozhatásáról. Migaz 1850-iki perrendtartás csak a közerkölcsiség veszélyeztetését jelöli meg a korlátozás okaiul, addig az 1873-iki törvény (229. §.) már ezt a közrend veszélyeztetésének okával megtoldja. Az olasz perrendtartás ugyanezen okokból tartja korlátozhatónak a nyilvánosságot (268. §. : >si la publicita puo essere pericolosa per la morale, o pel buon ordine, a cagione della natura de fatti<). Nincs ok, a miért az európai törvényhozások felfogásától eltérve, akár több, akár kevesebb korlát állíttatnék a főtárgyalás nyilvánossága elé. A javaslat is tehát a közrend és erköl csiség szempontjait látja olyanoknak, melyek a nyilvánosság szabálya alól jogos kivétel követelnek. Hogy mikor van a közrend és közerkölcsiség veszélyeztetve: annak megítélését a javaslat a bíróság belátására bizza. Igen természetes, hogy a >közrend veszélyeztetését alatt nemcsak azt lehet érteni, ha tényleg csoportos fellépés történt vagy ilyentől tartani lehet, hanem tágabb magyarázatnak van helye. Az osztrák semmitőszéki judicatura szerint például a közrend veszélyeztetésének czíme alatt ki lehet zárni a nyilvánosságot felségsértési perekben, pénzhamisitási bűntettek esetén. Semmi esetre sem szabad és nem is fogja á magyar biróság a közrend veszélyeztetését oly tágan magyarázni, hogy eo ipso minden politikai természetű perben e czím alatt kizárja a nyilvánosságot. Ha az állam biztonsága veszélyeztetik a politikai pör nyilvános tárgyalása által: ugy helyén van a nyilvánosság kizárása, de csak az, hogy politikai háttere van valamely büntetendő cselekménynek, épen nem igazolja a nyilvánosság szabályától való eltérést. A közerkölcsiség érdeke leginkább a szemérem elleni bűntettek esetében, vagy a hol különösen nőszemélynek nemi dolgok tekintetében kell felvilágosításokat adni stb., követeli a nyilvánosság kizárását.
