Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

, 357. szám. 503 A vádlottnak és a tanuknak új kihallgatását fölösleges idő- és munkapazarlásnak tekintették. Sok helyütt a vizsgálóbiró, sőt a kir. ügyészség képviselője adta elő az ügyet és a tanuk vallomásai egyszerűen hitelesíttettek. Többször előfordult, hogy a vizsgálóbíró vezette a végtárgyalási jegyzőkönyvet. Mindinkább kirívóbbá váltak a végtárgyalás hiányai, ugy, hogy legfelsőbb bíróságunk teljes erélyére és következetes gyakorlatára volt szükség, hogy törvényszékeink végtárgyalása mindinkább megfeleljen a közvetlenség valódi követelményeinek. A kir. Curia számos végtárgyalást semmisített meg azért, mert a megjelent feleket és tanukat a törvényszék ki nem hallgatta, vagy mert a jegyzőkönyveket a vizsgálóbiró vezette stb. A kir. Curía álláspontja kedvező támogatást nyert az igazságügyi kormány és a főügyészség buzgólkodásában, ugy, hogy a mai végtárgyalások, nagyon csekély kivétellel, a közvetlenség követelményeinek színvonalán állanak. És a mily nehezen tudott utat törni a közvetlenség elve, olyannyira elismeri ma már mindenki annak kimagasló előnyeit. A tapasztalat bizonyítékai naponta fényesen derítik fel, hogy nemcsak a terhelt jogos érdekeinek érvényesülését biztosítja a közvetlenség, hanem az anyagi igazság kiderítésének is ez a leghatalmasabb eszköze. A javaslat igyekszik is a főtárgyalást akként szabályozni, hogy a közvetlenség minden lényeges követelménye teljesüljön. Gondoskodva van arról, hogy a főtárgyalás az ítélethozatalra hivatott személyek folytonos jelenléte mellett tartassék meg, hogy a főtárgyalás fölösleges félbeszakításai meg ne zavarják a biró megfigyelésének közvetlenségét, sőt ha a félbeszakítás nyolcz napnál tovább tart, a főtárgyalást — mivel ilyenkor a közvetlenül megfigyeltek alig vannak már tiszta emlékezetben — rendszerint újra kell kezdeni; hogy mindaz, min az Ítélet alapszik, csak élőszó utján juthat az Ítélőbíró elé, mely szabály alól csak ott van kivétel, hol az iratok felolvasását mellőzni nem lehet. Gondoskodva van, hogy a főtárgyalási jegyzőkönyv és ítélet gyorsan a közvetlen benyomás élénk befolyása alatt készíttessék el és az ítélet lehetőleg azonnal kihirdettessék. Sőt magával az elnevezéssel >főtárgyalás« is jelezni kívánja a javaslat,, hogy itt nem a nyomozás vagy elővizsgálat reproductiójáról van szó, mely fogalom a nyomozó eljárásnak »végtárgyalás* szavához tapad, hanem az Ítélethozatal kizárólagos alapjául szolgáló tárgyalást kell tartani, [melyhez ugy viszonylik az előkészítő eljárás, mint a puszta eszköz a czélhoz. Ezért nem szabad tovább folytatni a nyomozást vagy elővizsgálatot, mint csak addig, mig az anyag elegendő támpontot nyújt a főtárgyalás megtartására. 2. Ha nem is fogalmilag, de a jogtörténet tanúsága szerint az írásbeli inquisitorius perrel az eljárás titkossága, a közvetlenség elvén nyugvó eljárással pedig a nyilvánosság jár együtt. Minél inkább közeledik a continentalis vádper az angol eljárás felé: annál tágabb körben érvényesül a nyilvánosság elve. Mindazáltal az előzetes eljárásnak teljes nyilvánossá tétele még az elméletben is komoly aggályokra ad okot, sőt a belga javaslat álláspontja eléggé mutatja, hogy a legszabadabb nemzetek egyike még a nagyon is szűk korlátok közé ékelt nyilvánosságot, az úgynevezett ügyfél-nyilvánosságot sem meri az elővizsgálat szakában teljesen megvalósítani. A miben, eltekintve a legszélsőbb reactio túlzott felfogásától, a nyilvánosság értékére nézve megegyeznek, ez az, hogy ennek mellőzése a főtárgyaláson fontos igazságszolgáltatási előnyök koczkáztatása nélkül lehetetlen. Nemcsak a pontos, lelkiismeretes és törvényeknek megfelelő eljárás ellenőrzését eredményezi az, ha nagy közönség jelenlétében történik a tárgyalás, hanem a nyilvánosság még a bizonyítékok kiegészítésére is vezethet, mert a közönségből bárki is megismerkedvén a tárgyalás mozzanataival, jelentkezhetik tanúvallomásra.