Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

504 357. szám. Ama csekély hátrány, hogy a nyilvános tárgyalás esetleg a bűntettekre hajló] embereket ezek elkövetésére buzdítja, vagy hogy a vádlott reputatiója szenved a nyilvánosság által, nem teszi értéktelenekké amaz előnyöket, melyekkel a nyilvános fötárgyalási rendszer jár. A nyilvánosság ellen irányuló ez okoskodás, mely rendszerint a perrendtartások reactionarius megváltoztatása alkalmával kerül felszínre, meg is fordítható, mert egyrészről lehetnek, kiket épen a tárgyalás nyilvánossága tart vissza a bűntettől, és másrészről a felmentett ártatlannak a főtárgyalás nyilvánossága nyújtja a legbiztosabb >famse restitutiót*, az elitéltnek pedig, ki ellen bebizonyíttatott a büntetendő cselekmény, nincs joga az államtól titoktartást követelni. Daczára annak, hogy a nyilvánosság fonala az egész magyar alkotmányon átszövődik, a magyar birói gyakorlat mégis a titkos eljárást honosította meg. A negyvenes évek reformtörekvései karolták csak fel a nyilvánosság elvét. Szalay László bőven tárgyalta e kérdést politikai és jogi szempontból egyaránt. (»Pésti Hírlap*: 1846. január 2., 13., 30-iki számai.) Az országos választmány a badeni törvényjavaslat mintájára adott tért a nyilvánosság elvének. Kivételnek csak szemérmet sértő esetekben, a közvádlónak indítványára adott helyet, de ilyenkor is >jelén lehetnek a védőn és a sértett félen kivül, az eljáró hatóságnál bejegyzett s gyakorló minden ügyvédek és ezeken kivül a vádlott több atyafiai vagy barátai, az elnök által, megengedett számmal, mely szám azonban háromnál kevesebbre nem szorítható*. Ha Szalay László 1846-ban azt írhatta, hogy a nyilvánosság üdvös voltáról s a titkolódzás gyászos eredményeiről már nem kell bővebben és erélyesen szólni (»vannak tárgyak, melyekről csak a lelkefogyott szólhat hidegen*), mert ez is, mint annyi egyéb, most már feleslegessé vált Magyarországban ; ha nem hiszi, hogy találkozhatnék valaki, ki a nyilvánosságnak elvét megtámadni merészelné: akkor nem szükséges ma egy magyar bűnvádi perrendtartási javaslat indokolásában még bővebben szólni arról, miért tartotta az szükségesnek a lehető legtávolabbi határokig megvalósítani a nyilvánosság elvét a főtárgyaláson. 3. A harmadik nagy eljárási alapelv — a vádelv és ennek nélkülözhetlen kelléke a contradic/orius szóbeli eljárás, — szintén leghatalmasabban érvényesül a főtárgyaláson. Habár a javaslat a ma hatályban lévő continentalis perrendtartások mindegyikénél erélyesebben érvényesiti is az előzetes eljárásban a vádelv követelményeit, sőt bizonyos tekintetben még az angol jog álláspontján is túlmegy, mert a javaslat szerint a contradictorius szóbeli eljárás utján lehet a vádirat ellen kifogással élni, mig ennek az angol jog szerint helye nincs: mégis a javaslatban is a főtárgyalás képezi ama területet, hol a per accusatorius jellege a legerőteljesebben domborodik ki. Nem kárhoztatja ugyan fötárgyalási rendszerünk a bíróságot passivitásra és az eljárás nem egy és azonos a polgári jog tárgyalási elvének megvalósításával, de bizonyára a vád és a védelem tevékenységi szabadsága ugy van biztosítva, hogy a felek valóságos tényezői a pernek, kik activ befolyást gyakorolhatnak az ügyek menetére, és kik perjogi feladatuk betöltésében egyenlő szabályok alatt állanak. Biztosítva van a felek kérdezési joga, sőt a római, illetve angol jog egyik legszebb alkotása, a keresztkérdezés is lehetővé van téve. Gondoskodva van arról, hogy a felek jelenlétében folyjon le az egész tárgyalás, hogy ennek minden mozzanatára megtehessék észrevételeiket és indítványaikat és ne legyenek elzárva attól, hogy a közbenső határozatokkal esetleg megsértett jogkörük miatt orvoslást kereshessenek. Sérthetlenül érvényesül a vádelv amaz elsőrangú követelménye, hogy a vádlottat más tettért, mint a melylyel vádoltatott, vagy a vádnál súlyosabb cselekményért elitélni, a védelem jogának gyakorolhatása nélkül, nem szabad. A hol tehát a vádelv követelményei ily alkalmazást nyernek a főtárgyaláson: ott már nem puszta jelszó az accusatorius elv, hanem valóban élő igazságszolgáltatási intézmény.