Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

502 357. szám. gyakorlat fejlődött ki, hogy a hitelesítési eljárás után a megyei tiszti ügyész véleménye alapján minden további tárgyalás nélkül hozatott Ítélet. A negyvenes évek nagy büntetőjogi reformmozgalmai, követve az akkori európai áramlatot, előtérbe állították a közvetlenség elvének nélkülözhetlenségét. A mely kor oly lelkesültséggel küzdött a nyilvánosság és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve mellett: annak csak elitélni lehetett az Írásbeli eljárást. Nemcsak az irodalomban és az országos választmány körében karolták fel a közvetlenség eszméjét, hanem a vármegyék reformjavaslatai is kérlelhetetlenül feltárták az Írásbeli eljárás hiányait. Nyáry Pál Pestmegye közgyűlésén tett híres 1841-iki javaslatának indokolásában a többi között igy szól: »Törvényhozóink meghatározták ugyan, kik legyenek a birák; e részben tehát czélszertí javítást ismét csak törvényhozás tehet; de az eljárási mód iránt nem rendelkeztek, valószínűleg azért, mivel mint egyébként Róma hű majmairól, következetlenség nélkül fel sem tehették rólunk: 'aogy, a midőn ifjaink virágkorának legnagyobb részét Demosthenes és Cicero szónoklati mestermüveik ismertetésével foglaltuk el; feledtük volna nekik megmondani: hogy azok az észnek nem négy fal közti kínos vajúdások közt halva született törpe magzati, ugyneveztetett irott Replicák; hanem a szónoki tehetségnek a vádlott védelmére s jelenlétében, szabad nép hallatára, közhelyen élőszóval tett nyilatkozásai volnának; nem tehették fel — mondom — rólunk: hogy ezen eszme, mely lelkeinkben ily korán ébresztetek fel, intézkedéseinkben büntető igazságszolgáltatási eljárás körében kellő irányt ne adjon.« (Indítvány a megyei bűnvádi eljárás lehető javítása iránt. Pesten, 1841. Trattner és Károlyi betűivel: 9. lap.) Szalay László 1846. február 12-én ezt irja a >Pesti Hirlap«-ban: ». . .józanul kétségbe sem vonhatni, miszerint valamit oly médiumok segédével nézni, mely médiumok szükségképen tetemes sugártörést idéznek elő, s melyek ennélfogva a tárgyat is módosítják, mindenesetre más eredményre vezet, mint ha kellő világítás mellett, kellő távolságban helyeztetik az egészséges szem elébe a tárgy. Már pedig amannak akkor van helye, ha a vádlottat, a vád tárgyát csak a pör irományaiból, a jegyző fogalmazásából vagy épen csak ezen irományok, ezen fogalmazások előadói kivonatából ismeri az itélőbiróság — a józanabb biztosabbnak mutatkozó alternatívának a szóbeliség felelvén meg.< Még számos nyilatkozatot lehetne idézni e kor történetéből, melyek élénk bizonyságot tehetnének ama buzgalomról, melylyel a közvetlenség elvét felkarolták. Magára a joggyakorlatra azonban sem ezeknek, sem az 1843. és 1844-iki javaslatoknak befolyásuk nem volt. Maradt minden a régiben. Az osztrák eljárási törvény korszaka sem volt előnyös a közvetlenség elvének megvalósítására. Határozottan nem foglal állást az 1853-iki osztrák törvény egyik rendszer mellett sem. A gyakorlatban azonban mindinkább a vizsgálat vált az eljárás súlypontjává, és a végtárgyalá» nem volt egyéb, mint egyszerű reproductiója a vizsgálatnak. Nemcsak hogy nem fejlődött a közvetlenség felé a gyakorlat, hanem mindinkább a vallomások felolvasása és elismertetése lett uralkodóvá. Hogy a magyar joggyakorlatnak az országbírói értekezlet által történt visszaállítása e téren haladást jelentett volna, azt senki sem állithatja, mert hisz az Írásbeli per volt a fontos perek útja, és a sommás se volt egyéb, mint az elővizsgálat reproductiója. Az 1872-iki javaslat ugyan a >végtárgyalást és >vizsgálat< kifejezéseit használja és igy külsőleg nem ad kifejezést ama reformgondolatnak, hogy az egész eljárás súlypontja a főtárgyaláson van, mégis annak egyes rendelkezései, de főképen annak kevésbbé ismart indokolása* nem hagynak fenn kételyt arra nézve, hogy az elsőfokú főtárgyalást a közvetlenség követelményeinek kielégítésével kívánta szabályozni. A gyakorlat kezdetben nem akarta e szabályokat a közvetlenség szellemében magyarázni. * »A törvényjavaslat elfogadván a szóbeli, közvetlen és nyilvános végtárgyalás rendszerét, elfogadta egyszersmind ennek követelményeit is, a végtárgyalás a törvényjavaslat szerint nemcsak ünnepélyesebb, befejezése az eljárásnak, hanem az egész eljárás valódi súlypontja is.«