Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 501 Eme terület az, a melyet századunk nagy reform-mozgalma leginkább át- és átjárt. Itt érvényesülnek csak igazán azok az alapeszmék, melyeket ugy a szaktudomány és tapasztalat, mint a felvilágosodott állambölcseség az igazság felderítésének legbiztosabb és a mai társadalmi és politikai műveltség színvonalához legméltóbban illő eszközeiül ismert fel. Itt nyernek igazi megvalósulást a közvetlenség, szóbeliség és nyilvánosság elvei, itt emelkedik az eljárás leginkább a vádrendszer magaslatára, itt érvényesül a leghatályosabban a félek harczának egyenlősége. Ez nem azt jelenti, mint ha a modern bűnvádi per előkészítő eljárása még teljesen elzárkóznék a haladás követelményei elől, mert hisz a főtárgyalás területén sikert aratott modern elvek jótékony befolyása érezhető az előzetes eljárás körében is. Ama szólam, mely a főtárgyalás és előkészítő eljárás közti viszonyra vonatkozólag a harmadik német jogászgy ülésen hangzott világgá: „In den anstossenden Gemachern sind Fenster und Thüren weit offen, Licht und Luft dringt von dorther überall, auch in die Voruntersuchung herein«, mindinkább valósággá lesz. A főtárgyaiásnak kiemelt jellemzése mindazáltal ama tagadhatlan ténynek ad kifejezést, hogy ha tételes jog alkotásáról van szó : akkor az irodalomban és tanszéken merészebb újításokat képviselő férfiak is az elővizsgálat területén a nyilvánosság és a contradictorius eljárás követelményeinek megvalósítása felé némi aggodalommal tekintenek, Ellenben a fölött ma már senki sem kételkedik, hogy a főtárgyalás csak akkor áll feladata magaslatán, Jia minél kevesebb korlát áll a nyilvánosság, közvetlenség és a szóbeli contradictorius eljárás útjában. Ez is hosszú vajúdás és nagy küzdelmek eredménye. 1. Még e század közepén nagynevű büntető jogászok az írásbeliséget a közvetlenség fölé helyezték. Még 1843-ban oly előre haladt német állam kormánya, mint a szász királyságé, tör vényjavaslatot terjesztett elő, melyben a főtárgyalás írásbeli rendszerre volt alapítva. Ma már feltétlen elismerésre talál, hogy az igazságos ítélethozatalnak legfőbb biztositéka a közvetlen ségben van. Minden más eszköze az igazság földerítésének csak másodrendű a közvetlenség mellett. És ez igen természetes, mert ha a bizonyítékok az ítélőbíró előtt vétetnek fel, ha ez hallja a tanuk, szakértők és a vádlott nyilatkozatait, a vádat és a védelmet: ugy a legbiztosabb tájékozást szerzi az ügy állásáról, mert a bűnügy összefüggő eleven képét nyeri. Minő ellentét a közvetlenség élete és az iratcsomó holt anyaga között! Mégis mily nehezen tudta hazai gyakorlatunk az Írásbeliséghez tapadt végtárgyalást a közvetlenség alapján álló fötárqyalássá alakítani! Régi hazai gyakorlatunk szerint, mint ezt már fentebb láttuk, a nemesek minden és a nem-nemesek nagyobb bűntetteinél rendes írásbeli pernek volt helye, melyben legnagyobb részben a polgári per szabályai szolgáltak irányadóul. Az Írásbeliségben találták fel az alaposság biztositékát, mert hisz még az ideiglenes törvénykezési szabályok is, melyek rendszerint a sommás eljárást rendelek alkalmazandónak, e szabály alól kivették ama bűnvádi kereseteket, melyek vagy főbenjáró büntetésre vannak intézve, vagy több bűntett és többek btínrészessége miatt bonyolultabbak, vagy melyekre nézve a vádlott az Írásbeli tárgyalást kívánja. Eme kivételekhez tartoztak a kifejtett gyakorlat szerint a táblai perek. Egyébiránt az úgynevezett sommás eljárás se volt tulajdonképeni közvetlenség. A kitűzött tárgyalás napján megjelentek a vádlott és a tanuk. A tiszti ügyész a vizsgálati iratok nyomán előtérj észté a bűntett tényalladékát, mire felolvasták a tanuk névsorát. Ha az illetőség vagy a vizsgálat ellen kifogás nem emeltetett: következett a bizonyítási eljárás, mely tulajdonképen abból állott hogy a vádlott és tanuknak az elővizsgálatban tett vallomásai hitelesíttettek. Ennek megtörténtével a tiszti ügyész előadta a bűnösség és a büntetés kiszabása iránti keresetét, mire a vádlott vagy védője nyomban előadta védelmét és ezt követte az itélethozás A legtöbb vármegyében azonban az a
