Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

^96 357. szám. A >szükséges< szó szándékkal használtatott, mert ezzel jelezni kívánja a javaslat, hogy csak akkor mentessék fel a terhelt e költségek alól, ha az Ítélet alakulására lényeges befolyással voltak a kérdéses tanúvallomások, illetve a szakértői vélemények. A német perrendtartás bizottsági tárgyalása alkalmával (57-ik ülés) a szóban levő intézkedés inditványoztatott, midőn a »dienlich< kifejezést használták és a második olvasás alkalmával (149-ik ülés) helyesebbnek találták azt az »erforderlich« kifejezéssel felcserélni. A javaslat egyezőieg majd minden perrendtartással szükségesnak találta meghatározni, hogy a pernek e közbeneső szakában, mely időpontig lehet indítványt tenni új tanuk és szakértők megidézésére nézve, mert annak elejét kívánta venni, hogy az ellenfél a főtárgyalás előtt a felhívott új bizonyítékokról értesítést ne nyerhessen és kellőleg ne tájékozhassa magát. E czél elérésére szükségesnek találtatott, hogy az indítvány legalább négy nappal a főtárgyalás előtt, akár szóval, akár írásban, terjesztessék elő a fötárgyalási elnöknél, mert csak így lehetséges, hogy legalább két nappal a főtárgyalás előtt az ellenfél értesüljön az új tanuk és szakértők megidézéséről. Következőleg az elnöknek nem szabad elmulasztania az új idézésekről az ellenfelet is kellő időben értesíteni. Az ellenfél értesítésének elmaradása, vagy nem kellő időben teljesítése a vádelv következményeként maga után vonja azt, hogy az ellenfél kifogása esetében a tanú vagy szakértő ki nem hallgatható. Minthogy azonban a fötárgyalási elnök és a bíróság a főtárgyaláson hivatalból is elrendelhetik új tanuknak vagy szakértőknek kihallgatását, módjukban áll, ha szükségét látják a fentebb említettek miatt kifogásolt tanút vagy szakértőt is kihallgatni. Ez okból az értesítés elmaradásának vagy nem kellő időben teljesítésének emiitett következménye, ugy, mint az osztrák törvényben (222. §. 2. bek.), expressis verbis ki sem mondatott és ez annál inkább mellőzhetőnek látszott, mert a javaslat szelleme, mely szerint a feleknek az általok használandó bizonyítékokról előzetesen kell kölcsönösen értesülve nniök, más következtetést meg sem is enged, mint azt, hogy a kellőleg nem értesített ellenfél kifogására a tanú vagy szakértő megidézettnek nem tekintetik. A javaslat eltérve az osztrák törvénytől, de egyezőleg a franczia-német jog felfogásával, a fötárgyalási elnököt felruházza ama discretionalis joggal, hogy, a mennyiben az előtte fekvő iratok szerint újabb tanuknak, vagy szakértőknek a főtárgyaláson leendő kihallgatását mellőzhetetlennek tartja, ezeket hivatalból idézhesse meg. Bízvást feltehető, hogy a fötárgyalási elnök e jogával csak az ügy érdekében fog élni. Ha épen a bizonyítékok összegyűjtése tekintetében minden continentalis perrendtartás eltér a tiszta vádelv követelményeitől és a javaslat is az eljáró közegeket a vád és védelem szempontjainak egyenlő figyelemben részesítésére kötelezi: ugy valóban nem volna indokolt a fötárgyalási elnököt megfosztani attól a jogtól, hogy az ítélethozatalra szükségesnek látszó anyag kiegészítéséről gondoskodhassak. A lehető legczélszerűtlenebb intézkedés volna, ha a. fötárgyalási elnöknek ki kellene tűzni a főtárgyalás határnapját akkor, midőn meggyőződése szerint épen bizonyos tanuk vagy szakértők meg nem idézése miatt ezt föltétlenül el kellend napolnia. b) Az elövizsgálati cselekmények teljesítése. A mennyire helytelen a per tagolatának értékét túlbecsülve csak azért, mert a vádaláhelyezés jogerőssé vált, a bizonyítási anyagnak a főtárgyalás czéljából nélkülözhetlennek mutatkozó kiegészítését kizárni: épen oly visszás volna megengedni, hogy valóságos új vizsgálati eljárás kövesse a vádaláhelyezést, s így ellensúlyozza a tulajdonképeni előzetes eljárást. Ezért csak ama perrendtartás fogja fel jól az >instructionintermediaire< feladatát mely azt az emiitett két szélsőségtől megóvja és csak ama határig engedi meg az elövizsgálati cselekmények teljesítését, meddig azokat szorosan a főtárgyalás előkészítése teszi szükségesekké. És bár a czél oly egyszerűnek és világosnak látszik, mégis a törvényhozások csak ugy, mint a tanuk és szakértők idézésére nézve e kérdésben is eltérnek egymástól. Francziaországban az a perjogi elv irányadó, hogy a bíróságnak nemcsak az elővizsgálat szakában, hanem a főtárgyaláson is kötelessége a valóság földerítéséről hivatalból gondoskodni,