Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 497 következőleg a per e közbenső szakában is a tényállás felvilágosítására szolgáló minden eszközt meg kell szereznie. Másrészről a vádlott tulajdonképen a vádhatározat után ismeri teljesen az ellene emelt vádat, most érintkezhetik csak szabadon védőjével, és igy csak ekkor Ítélheti meg: nem lenne-e érdekében szükséges az előzetes eljárásnak kiegészitése, vagy nem kell-e bizonyos tanukat, kiknek a főtárgyaláson meg nem jelenhetésétöl alaposan tarthat, már most kihallgatni. Ez alapon áll a franczia únstruction intermediaire et complementaire*, mely ugyan folytatása az elővizsgálatnak, de soha sem ölthet oly mérveket, hogy a közbenső eljárást vezető biró tetszése szerint felforgassa az előzetes eljárást, s annak minden mozzanatát ismételje, vagy pótolja. A franczia jog (303. §.) szerint tehát a főtárgyalási elnök vagy az általa kiküldött biró nemcsak a felek indítványára, hanem hivatalból is elrendelheti és foganatosíthatja új tanuknak kihallgatását, megbízhatja a szakértőket a kereskedő könyvek átvizsgálásával, elrendelheti a hulla felásatását és szemléjét stb. A német birodalmi perrendtartás szerint a főtárgyalási elnök nem bir ama jogkörrel, mint a franczia jog szerint, azaz: elővizsgálati cselekményeket nem rendelhet el és nem teljesíthet. Tanukat és szakértőket megidézhet ugyan a főtárgy alásra, de a közbeneső eljárásban tanukat vagy szakértőket ki nem hallgathat, szakértői szemlét el nem rendelhet stb., sőt ama czélból, hogy a tanú megidézése indokolt leend-e, sem hallgathatja ki a tanút. E kérdésben a német birodalmi perrendtartás álláspontja semmi esetre sem elég tiszta és határozott, s igen alkalmas controversiák előidézésére. A gyakorlatban ugy segítettek a hiányon — és ez a törvény szellemének meg is felel — hogy a főtárgyalás előkészítése czéljából múlhatatlanul szükséges elővizsgálati cselekmények elrendelés <t czélzó indítványok tárgyában csak ugy mint a 222. §. esetében, az itélőbiróság határoz. Az ausztriai perrendtartás szerint a pernek e szakában a főtárgyalási elnöknek nincs jogában hivatalból elővizsgálati cselekmények teljesítését elrendelni. A felek indítványára azonban ezt teheti és csakis akkor tartozik a felügyelő tanács határozatát kikérni, ha az indítványt elutasitandónak tartja. (224., 225. §§.)'. , ' E három perrendtartás rendelkezéseinek kiemelése után a javaslat álláspontja a következőkben nyer felvilágositást. A javaslat nem kívánván elzárni annak útját, hogy a főtárgyalás előkészítése czéljából szükséges elővizsgálati cselekmények (tehát nem egész újabb elővizsgálat) is teljesíthetők legyenek, szükségesnek tartotta megengedni, hogy a felek e czélból indítványokat terjeszthessenek elő és egyezőleg az osztrák törvénynyel a főtárgyalási elnököt ruházza fel az elrendelés jogával, a megtagadást pedig a vádtanácsra bizza. Fölösleges időveszteséggel és munkapazarlással járna, ha az elrendelés joga közvetlenül a vádtanácsra bízatnék* Teljesen elegendő biztosíték az, ha az elnöknek nincs hatalmában elutasító határozatot hozni, mert az indítvány elfogadása miatt jog hátrány alig érhet valakit. Az accusatorius rendszer követelményeinek, hacsak fontos czélszerííségi érvek az attól való eltérést nem követelik, a javaslat az eljárás egész vonalán igyekszik megfelelni. Ezért a franczia jognak az a rendelkezése, mely szerint a főtárgyalási elnök hivatalból is elrendelhet a per e szakában elővizsgálati cselekményeket, mellőzendő volt, mert csakugyan nem alap nélküli amaz aggály, hogy ily jogkör mellett valóságos ívj elővizsgálati stádiumba kerül a vádaláhelyezéssel befejezett ügy. És nem szabad azt sem szem elől téveszteni, hogy az itélőbiróság vezetőjét lehetőleg meg kell óvni attól az elfogultságtól, melytől menten aligha maradna, ha a főtárgyalás előtt hivatalból lenne kénytelen vizsgálóbirói hatáskört gyakorolni. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XII. KÖTET. 63
