Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szártt. 489 Arra a kérdésre természetesen, hogy mely teendők valók a pernek e közbenső szakára, a válasz különböző a szerint, a mint különböző az álláspont, melyet valamely tételes jog a vádrendszerrel szemben elfoglal. Más tartalommal bir a közbeneső eljárás az inquisitorius, mint az accusatorius perben, és ismét másként kell ezt szabályozni a facultativ mint a kötelező vád határozati rendszer mellett és nem lényegtelen különbségre vezet az sem, ha a vádirat a vádhatározatot megelőzi, vagy ha az >acte d'accusation« a vádhatározat után nyújtandó be. Igen természetes tehát, hogy különböző tartalommal bir e fejezet a tételes jogokban — sőt van perrendtartás, mint pl. a franczia, mely nem is önálló fejezetben, hanem néhány szétszórt szakaszban tárgyalja a fötárgyalásra előkészítő intézkedéseket. Mindazáltal arra nézve egyértelműség uralkodik, hogy a közbeneső eljárás helyesen csak akkor van szabályozva), ha megadja a lehetőséget arra, hogy a felek még a per ez időszakában is gondoskodhassanak hiányzó bizonyítékaik összegyűjtéséről, hogy a vádlott előkészülhessen a védelemre, hogy mind a vádló, mind a vádlott tudják, mely bizonyítékkal kell szemben állniok a főtárgyaláson. Csakis, ha ez érdekek kielégítése biztosítva van, lesz a főtárgyalás előkészítéséről valóban gondoskodva. A javaslat tehát ez elsőrendű érdekek kielégítését teszi a fejezet központjává, melynek szolgálatában áll a többi intézkedés. Összefoglalva a főtárgyalás előkészitésére ,? szükséges cselekményeket, ezek a következők: 1. Az iratoknak a főtárgyalás elnökéhez juttatása (270. §.). 2. A fogvalévő vádlottnak a törvényszék fogházába szállítása (270. §.). 3. A váldottnak kihallgatása az elnök által, különös tekintettel a megszerzendő bizonyítékokra és védelemre (270. §.). 4. A főtárgyalás határnapjának kitűzése és az érdekeltek értesítése (271. §.). 5. A felek által indítványozott bizonyítékok tárgyában határozathozatal és az elnöknek új tanuk és szakértők idézésére vonatkozó joga (272. §.). 6. A vádaláhelyezés után teljesített elővizsgálati cselekmények befolyása a vádiratra illetve a már hozott vádhatározatra (273. §.). 7. A főtárgyalás elhasztása (274. §.). 8. A főtárgyaiásnak a törvényszék székhelyén kivül kitűzése (275. §.). Ez intézkedések — a felsorolt egyes pontok alatt — a következőkben nyernek közelebbi felvilágosítást. 1. A javaslat a vádaláhelyezés megtörténtét jelöli ki annak az időpontnak, midőn a bűnügyre vonatkozó iratokat át kell adni a főtárgyalási elnöknek. A vádaláhelyezés fogalmi köréről és jogerőssé váltának feltételeiről már fentebb volt szó. Itt csak annyit kell kiemelni, hogy mihelyt a vádaláhelyezés jogerős: haladék nélkül gondoskodni kell az iratoknak áttételéről, a főtárgyalás vezetésére hivatott bírónak pedig lehetőleg azonnal tájékoznia kell magát az ügy állásáról, mert különben a terhelt kihallgatása üres alakisággá törpülhet. 2. Ha a vád aláhelyezés megtörténte után a fogva lévő vádlottat azonnal ama törvényszék székhelyére kell szállítani, a hol a főtárgyalás fog megtartatni, szükséges ez egyrészről az elnökáltal teljesítendő kihallgatás, másrészről a védelem kellő előkészithetése czéljából, mert legnagyobb részben a törvényszék székhelyen lakó ügyvédek közül választja a vádlott védőjét, az ügyére vonatkozó iratok is ott vannak, és mivel a vádaláhelyezés után már szabadon érintkezik a vádlott védőjével, nem szabad őt távoltartásával e jogában korlátozni. Ez intézkedés a franczia *code d'instruction criminelle« (292. §.) nyomán majd minden perrendtartásban megtalálható. Francziaországban többször semmiségi okul érvényesítették azt, hogy a vádlottat kellő időben nem szállították a fötárgyalásra hivatott bíróság székhelyére. A >cour de cassationc azonban következetesen kimondta, hogy ez KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92 XII KÖTET.
