Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

488 257. szám A "törvényszéknek kötelessége mindig- a letartóztatás tárgyában tett indítványról is határozni és mihelyt a közvetlen idézés oly okokból mellőztetik, melyek az eljárás megszüntetését vonják magok után vagy csak kihágást lát fenforogui a bíróság, a szabadlábra helyezést azonnal elrendeli és foganatosittatja, de magától értetődik, hogy más esetekben is meg kell szüntetni a letartóztatást, ha ennek fentartására törvényes ok fenn nem forog. Midőn a törvényszék a letartóztatást rendeli el, vagy ezt fentartja: ugy e határozatnak hatálya kiterjed az ügynek az itélőbiróság által leendő eldöntéséig — s általában a közvetlen idézési indítvány következtébeu hozott határozatok ellen — kivéve azt az alig előforduló esetet, midőn a bűnvádi eljárás megszüntetése mondatott ki, — csak a főtárgyalás alkalmával, illetőleg az itélet ellen használható felebbezéssel kereshető orvoslás. A felebbezés e korlátozása nélkül a közvetlen idézés nem felelne meg annak a czélnak, hogy a tettenkapott vagy beismerő tettes minél előbb az itélőbiró elé kerüljön. A törvényszéknek, ha már főtárgyalásra került a sor, az esetleges elnapolások megelőzése czéljából jogában áll a körülményekhez képest az elővizsgálatot elrendelni. Mindazáltal a törvényszék e jogával csak akkor éljen, ha nem remélheti, hogy egy újabb főtárgyaláson az ügyet végleg tisztázhatja. Mint kivételes, és a terhelt jogait részben korlátozó eljárási nem, a közvetlen idézés csakm a megállapított körben engedhető meg. Ennek kiterjesztése a javaslat rendszerébe ütköznék és lehetőleg megakadályozandó. Hogy tehát öt évnél hosszabb tartamú szabadságvesztéssel büntetendő cselekményekre ki ne terjesztessék a közvetlen idézési eljárás, szükséges volt e határ túllépését hivatalból észlelendő semmiségi oknak nyilvánítani arra az esetre, ha az itélet egyáltalában perorvoslattal megtámadtatott. A közvetlen idézés kivételes természetét csak a főtárgyalás elrendeléséig tartja meg, azon túl tehát ismét az általános szabályok lépnek hatályba. Minden controversia elkerülése végett ezt a javaslat külön fel is említi, kimondván, hogy a további eljárás, azaz a főtárgyalás előkészítése, a főtárgyalás, a perorvoslatok stb. tekintetében a következő fejezetek rendelkezései alkalmazandók. XVII. FEJEZET. t A főtárgyalás előkészítése, (270—275. §§.) Minden perrendtartás, — mely e században keletkezett, — bár különböző felosztással és czímek alatt — kellő gondot fordít a vádaláhelyezés és a főtárgyalás közötti teendők szabályozására. A pernek e szaka nem szorítkozik pusztán a főtárgyalás mechanicus előkészítésére, hanem szerves részét képezi az eljárásnak, mely nélkül a vád és védelem joga korlátoltatnék, a terhelő vagy mentő bizonyítási anyag hézagos maradna, sőt a vád alá helyezés után megváltozott ténybeli releváns körülmények felderítése is lehetetlenné válnék. E fejezet czéljára való utalás mutatja, hogy a vád alá helyezési eljárás és a főtárgyalás közötti időközben nemcsak a bírónak, hanem a fejeknek is vannak kötelességeik, melyeknek megfelelni tartoznak, ha azt óhajtják, hogy a főtárgyalás ok nélküli halasztásokat és elnapolásokat ne szenvedjen.