Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 487 , Francziaországban kezdetben a büntetendő cselekmény egyszerű megnevezésével, a concret eset körülményeinek elhagyásával szerkesztették az ügyészek közvetlen idézési indítványaikat,-: mely eljárás az irodalomban, különösen Morin részéről szigorú kritika tárgyává tétetett. Méltányos is, hogy a terhelt, ki közvetlenül idéztetik a főtárgyalásra, tudomást szerezhessen az ellene emelt vád egész tartalmáról. Ma már az ügyészek rendszeres vádiratban teszik meg indítványaikat. A javaslat nemcsak a terhelt tájékoztatása érdekében, de még azért is kivan rendszeres vádiratot, hogy a bíróság határozatának a közvetlen idézés elrendelése vagy mellőzésé tárgyában biztosabb alapja legyen, mely czélból szükséges még a feljelentést és a nyomozási iratokat is csatolni. De kötelessége az ügyésznek még az is, hogy a mennyiben a terheli letartóztatására vagy a további fogvatartásra törvényes okot lát fenforgni, a törvényszék határozatát kérje ki. Az 1872-iki javaslat ama rendelkezését, hogy a vizsgálóbíróhoz intéztessék a közvetlen idézési indítvány, mellőzte a javaslat, mert ez teljesen fölösleges, miután a vizsgálóbírónak e kérdésben semmi egyéb teendője nem lehet, mint az iratokat a törvényszékhez küldeni. III. A törvényszék határozata és ennék közlése (268., 269. §§.). Hogy a szoros értelemben vett közvetlen idézés, — azaz az előzetes bírói cognitiónak mellőzése, — miért nem ajánltatik, annak okai már a jelen fejezet általános részében felfejtettek. Hogy a törvényszék ellenőrzése kellő hatálylyal bírhasson, több irányban kellett azt határozati jogkörrel felruházni. Ha a törvényszék azt találja, hogy a főtárgyalás akadálytalanul megtartható: ugy a közvetlen idézést egyszerűen elrendeli és lehető rövid határnapot tűz ki, melyre a kir. ügyészséget és a terheltet, vagy ha többen vannak, mindegyikét, a vádirat egy példányának és a végzésnek kézbesittetése mellett megidézi. Ha a törvényszék ugy látja, hogy a közvetlen idézés feltételei (266. §.) hiányoznak, &% sem az ügy áttételének, sem az eljárás megszüntetésének helye nincs: akkor a XV. fejezetben szabályzott eljárást rendeli el. Ha a törvényszék azt látja, hogy a közvetlen idézés feltételei ugyan fenforognak, de a főtárgyalás az előzetes eljárás kiegészítése nélkül alig volna megtartható: akkor a kir. ügyészséget felhívja a nyomozás kiegészítésére, esetleg az elővizsgálatot rendeli el. A már fentebb érintettek után alig kell kiemelni, hogy a közvetlen idézési rendszer szellemének inkább megfelelő kiegészítési eljárás az, midőn a kir. ügyészség hivatik fel a szükségesnek talált pót-nyomozásra, mint ha fontos ok nélkül elővizsgálat rendeltetik el. Az ügyészség a pótnyomozást elrendelő határozathoz annyiban van kötve, hogy közvetlen idézést a kivánt kiegészítések nélkül újra nem indítványozhat. Ha a törvényszék ugy tapasztalja, hogy nem bír az ügyre illetékességgel: akkor az ügyre vonatkozó iratokat az illetékes bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz teszi át. Végre a közvetlen idézési indítványt megvizsgáló törvényszék joggal bír arra is, hogy a 254. §-ban felsorolt okok alapján megszüntető végzést is hozhasson, mert ily jogkör nélkül nem nynjtand az előzetes birói cognitio kellő biztosítékot az ellen, hogy teljesen alaptalan vádak főtárgyalásra kerüljenek. Alig kell kiemelni, hogy ha a kir. ügyészség feladatának színvonalán áll: akkor a közvetlen idézési indítvány rendszerint a közvetlen idézés elrendelésével nyer elintézést. Eddigi gyakorlatunkban is a minimumra zsugorodik azoknak az eseteknek száma, midőn a bíróság a közvetlen idézést mellőzni kénytelen. Különösen feltehető, hogy alig fog előfordulni oly eset, midőn a beismerő vagy tettenkapott tettesre nézve kénytelen lenne a törvényszék azért mellőzni az indítványt, mert megszüntető végzés van helyén.