Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 1 473] tétele a valódi vádpernek, mely nélkül esetleg a vádalakkal felruházható valamely eljárási törvény, de a vádper lényegével az birni nem fog. A fő az, hogy a bíróság teljes pártatlansága biztosittassék, és hogy a vádaláhelyezés szabályai fölött ne kisértsen az inquisitorius rendszer árnyéka, mely garantia képében igyekszik feltüntetni a bíróságnak azt a jogát, hogy az elejtett vád fentartója lehet. A közvádló esetleges visszaéléseinek hatalmas eorrectivuma ott van & pótmagániádban, a szigorú fegyelemben és legfőbb fokon a ministeri felelősségben. Admínistrativ utón az ügyészség kötelességévé fog tétetni, hogy minden oly esetet, melyben a vádtól visszalép, eljárásának igazolása mellett a főügyész tudomására hozzon. Ebben megnyugodhatni inkább, mint ha a bíróra, kinek elfogulatlan pártatlansága az első követelmény, a közvádló szerepét tolják. Végül a tárgyalt 254-ik §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés annak az anomáliának megakadályozására szolgál, nehogy teljesen hasonló viszonyok között létező, de kifogást nem tett terhelt-társ vád alá helyeztessék akkor, midőn nem vádaláhelyezésnek, de megszüntetésnek van helye. d) A 256. §. a vádaláhelyezési végzésről rendelkezik, és mindenekelőtt meghatározza, mikor van ennek helye. Rövid utalás történik a 252--255. §-okra, mi annyit jelent, hogy ha a vádtanács a kifogások következtében sem kiegészítő intézkedést nem tesz (252. §.), sem más bírósághoz nem utasítja «z ügyészt (253. §.),sem megszüntető (254. §.),vagy felfüggesztő (255. §.) végzést nem hoz: akkor vádaláhelyező végzésnek van helye. De ily végzést természetesen csak akkor szabad hozni, ha a terhelt ellen felhozott bizonyítékok elegendők arra, hogy a bűnösségre nézve alapos gyanút keltsenek. Nem kell ugyan annyira készen állni az anyagnak, mint az Ítélethozatalnál, mert hisz a főtárgyalás képezi a per döntő szakát, de épen annál a praejudiciumnál fogva, mely kétségen kivül a vádhatározathoz tapad, gondosan kell mérlegelni az adatokat, melyek alapján a vádtanács vádaláhelyezési határozatot hoz. A vádtanácsa vád minősítéséhez nincs kötve. Enyhébben és súlyosabban is minősítheti a cselekményt, de más tett miatt, mint a melyre a vád szól, vagy más személy ellen, mint a ki vádoltatott, vádhatározat nem hozható. Ha ez megengedtetnék: ugy ez egyjelentőségtí volna a vádelv egyenes megtagadásával, és a lehető legnagyobb sérelmével járna a terheltnek, mert vád alá helyeztetnék oly tett miatt, melyért nem is vádolták. Más egészen a minősítés területe. Itt nem volna helyes megkötni a bíró kezét. Ha a tettet előadja a vádló: ugy a terhelt tudja, minő ténynyel vádolják és a szabad minősítés mellett nem a vád tárgyát képező tett, csupán a subsumtio változik. A tett azonosságának kérdéséről a főtárgyaiásnál bővebben leend szó. De e helyütt is ki kell emelni, hogy a ténykörülmény nem minden változása szüuteti meg a tett azonosságát. Az a körülmény, hogy nem január 1-én — mint a vádló állította — de január 2-án reggel hajnalban történt a rablás, vagy hogy nem baltával, hanem doronggal történt az agyonütés, a tett azonosságát nem változtatja meg. E nóvumok alkalmasak a bizonyítás irányának megváltoztatására, de a tett azonosságának körét nem érintik. Megtörténhetik, hogy a kifogás tárgyalása alkalmával súlyosbítja a vádló vádját. Leher, hogy a vádiratban szándékos emberölés miatt emelt vádat és a tárgyalás után gyilkosságnak minősiti a tettet, de lehet az is, hogy maga a vádtanács minősiti a szándékos emberölés miatt emelt vádat gyilkosságnak. Ez esetekben a javaslat nem állította fel a per e szakában egyazon cautelákat, mint a főtárgyalásnál. És ez a határozat jelentőségével van kapcsolatban. A főtárgyalásnál ítélethozatalról van szó, itt pedig csak egy perfolytató végzés meghozataláról, melynek a minősítésre vonatkozó megállapításaitól és indokolásától teljesen független az Ítélőbíró. A mily indokolt ott a védelem érdekeinek szempontjából a terheltet a változott helyzetre figyelmessé tenni, esetleg a tárgyalást elnapolni, oly fölösleges volna az eljárás menetét megakasztani itt, hol a főtárgyalás KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XII. KÖTET. 60