Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

452 357. szám. XV. FEJEZET. A vádirat, a kifogások és az ezekre vonatkozó eljárás. (244—265. §§.) 1. Általános szempontok. A bűnvádi perjog egyik legszebb intézménye az, mely a polgári szabadság biztositékául az előzetes eljárás és a főtárgyalás közé illesztve, annak megakadályozására van hivatva, hogy az állampolgár ok nélkül a nyilvános főtárgyalással járó zaklatásoknak, erkölcsi és anyagi hátrá> nyoknak kitéve ne legyen. Ezért a legrégibb időktől fogva, de különösen a bűnvádi perjog nagy reformja óta, a törvényhozásoknak és a tudományos törekvéseknek egyik elsőrendű gondját képezte a vád alá helyezés intézményének oly irányú tökéletesítése, hogy ez a per útjában mint határvonal álljon, melyen az alaptalan gyanúnak személyes szabadságot, becsületet, vagyont veszélyeztető üldözése át ne léphessen. Azon eszme, hogy az előzetes eljárás befejezése után az összegyűjtött adatoknak gondos mérlegelése kívánatos, és szükséges, hogy ezek eredménye legyen döntő abban a kérdésben: lehet és szabad-e a bűnvádi ügyet főtárgyalásra bocsátani, minden rendszernek alapgondolata. A mennyire közös azonban a vezérelv: oly lényegesen eltérők a törvényhozások ama módszerre nézve, melyben a czél biztosítékait feltalálni vélik. De bármily eltérők legyenek is a tételes jogok erre vonatkozó rendelkezései, mégis minden árnyalat két főrendszerre vezethető vissza. Az egyik rendszer a biztosíték lényegét abban találja, hogy bírósági határozat nélkül az ügy főtárgyalás elé soha, még akkor sem kerülhet, ha a terhelt maga megnyugszik a vádban és ügyét főtárgyalás elé kívánja vitetni, a másik ellenben csak akkor tartja szükségesnek a birói határozatot, ha a terhelt a vád ellen kifogást tesz. Az előbbi a kötelező, az utóbbi a facultativ birói vádhatározati rendszer. A kérdés fontossága, de főleg a javaslatnak a hagyományos kötelező birói vádhatározati rendszertől eltérő álláspontja szükségessé teszik mindenekelőtt az összehasonlító jog eredményeire hivni fel a figyelmet. A) Angiidban bűntettek miatt, itélőbiróság elé mint vádlott csak az állitható, a kire nézve a nagy esküdtszék a vádnak helyt adott. Még a XII. században a régi községi kötelékből fejlődött ki ez intézmény és kezdetben nem annyira a polgári szabadság biztositéka, mint a kormányhatalom eszköze volt. A községnek kötelessége volt ugyanis ott, a hol magánvádló nem lépett fel, a Sheriff vagy az utazó kir. bírák által tartott gyűlésen az elkövetett büntetendő cselekményeket feljelenteni — és a szomszéd község lakosai közül választott esküdtek e gyűlésen a gyanúsítottakat vádolták )indictare). Ma a nagy jury 12—23 esküdtből alakul, kik az itélő juryvel egyidejűleg ülnek össze. A vádra vonatkozó minden irat közöltetik a nagy esküdtszékkel. A vádirat (bili indictement) a törvény és gyakorlat által meghatározott alakiságokhoz van kötve. Meg kell ebben jelölni a vádlott személyes viszonyait, a büntetendő cselekményt, ismérveinek tüzetes meghatározásával és a törvényben vagy törvényszéki gyakorlatban elfogadott elnevezés szerint, és végre az elkövetés helyét és idejét. Az elnöklő bíró mindenekelőtt megesketteti az esküdteket és hivatkozva a vád tárgyára, őket kötelességükre figyelmezteti, esetleg a szükséges kitanitásokkal látja el. Ekkor az esküdtek visszavonulnak és a biró jelenléte nélkül a nyilvánosság kizárásával kezdetét veszi a tárgyalás