Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 451 habenda est, non nunquam enim aut metu, aut qua alia de causa in se confitentur.* Angol irók a leghitelesebb adatok alapján írják, hogy Chinában sokan jutalomért halállal büntetendő cselek­ményt vállalnak magukra, pusztán családjuk anyagi helyzetének javítása czéljából. Gyakori pedig az eset, hogy fiatalabb családtagok az öregebbek helyett, rabszolgák uruk helyett, puszta önfel­áldozásból magukra vállalnak büntetendő cselekményeket. A hazai gyakorlatban is vannak példái a hamis beismerésnek. Nem ok nélküli tehát a beismerés bizonyitó erejét a tárgyi körülményekkel való össz­hangzástól függővé tenni. S ezért a javaslat, habár tartózkodást tanusit is a beismerés kellékei­nek felsorolására nézve, mégis ama rendelkezésben, hogy az eljárást vezető hatósági közegnek kötelessége beismerés esetén is a terhelt bűnösségére vonatkozó egyéb bizonyitékokat megszerezni, útmutatást ad arra, hogy az oly beismerésnek, mit semmi más bizonyíték nem támogat, hitelt alig lehet adni. Tévedés volna azonban a tételt ugy magyarázni, mintha a javaslat azt köve­telné, hogy a nyomokat hagyó cselekményeknél a tényálladék, beismerés mellett is minden körülményre nézve okvetlenül megállapítva legyen. Ily értelmű rendelkezés már határozottan sértené a bizonyítékok szabad méltatásának rendszerét, mert sok esetben a tényálladék teljes kipuhatolása lehetetlen és mégis oly jelenségek forognak fenn, melyek a bíró meggyőződése szerint a beismerést teljesen megerősítik. Ugyancsak bizonyítási rendszerének következménye az is, hogy a javaslat nem szól a beismerés különféle fajairól, a határozott, vagy határozatlan, egy­szerű, vagy minősített, nyilt vagy hallgatag beismerésről; hogy nem mondja meg, mily jogszerű kellékekkel kell bírni a bizonyítékul elfogadható beismerésnek, miként kell megítélni az önkén­tes, vagy kény szeritett, a birói 'vagy bíróságon kivüli beismerés értékét, és hogy hallgat arról is, osztható vagy oszthatatlan-e a beismerés és mily feltételek mellett lehet azt visszavontnak tekinteni stb. De ha minderről hallgat is a javaslat, ez nem azt jelenti, hogy mindazokat az óvatossági szabályokat, melyeket a beismerés mérlegelésére nézve századok óta a tudomány és törvényhozá­sok felállítottak, teljesen értékteleneknek kívánná nyilvánítani. Ama körülmény, hogy az érintett osztályozások és mérlegelési szabályok a javaslatból kiszorultak, távolról sem egyértelmű azzal, mintha azok a bizonyítékok mérlegelésének tág területén kalauzul nem szolgálhatnának. A bizo­nyítási tan legújabb tudományos fejlődése mutatja, hogy a szabad bizonyítási rendszer alapján álló tudományos művek mily haszonnal értékesitik a legális bizonyítási tannak a beismerésre vonatkozó életre való elveit. G-laser, ki a modern bizonyítási jogról a legnagyobb és legértékesebb munkákkal gazdagította a bűnvádi perjogi irodalmat, elismeri, hogy a beismerés feltételeit a tudomány mai állása szerint is össze lehet foglalni ama szavakban, melyeket a legális bizonyítási tan alapján álló 1853-iki osztrák perrendtartás 264. §-a fejez ki (Beitrage zur Lehre vom Beweis 335. lap 221. jegyzet). A javaslatban meg nem oldott és meg nem oldhatott fentebbi nagyjelentőségű kérdésekre ne^ve a birói szabad meggyőződés nem fordulhat útmutatásért máshová, mint a folyton haladó tudomány forrásaihoz és a gyakorlati élet tapasztalataihoz. Egynek kiemelése azonban nem mellőzhető, és ez az, hogy a javaslat szerint, mely a bizo­nyítékok szabad méltatásának rendszerén építi fel bizonyítási eljárását, nemcsak a beismerés tekint­hető bizonyítási eszköznek, hanem a terhelt mindennemű nyilatkozata alkalmas arra, hogy a birói meggyőződés alapjául fogadtassék el. A 243. §. tartalma nem egyéb, mint utalás a 147., 142. és 143. §-okban foglalt ren­delkezésekre, következőleg az ott előadott indokolás eme szakasz tartalmát is hivatva van fel­világosítani. Ugyancsak a tanukról intézkedő fejezet indokolásában jeleztetett a javaslat álláspontja, a terheltnek tanú min ős égében tett v allomására nézve. 57*

Next

/
Oldalképek
Tartalom