Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 451 habenda est, non nunquam enim aut metu, aut qua alia de causa in se confitentur.* Angol irók a leghitelesebb adatok alapján írják, hogy Chinában sokan jutalomért halállal büntetendő cselekményt vállalnak magukra, pusztán családjuk anyagi helyzetének javítása czéljából. Gyakori pedig az eset, hogy fiatalabb családtagok az öregebbek helyett, rabszolgák uruk helyett, puszta önfeláldozásból magukra vállalnak büntetendő cselekményeket. A hazai gyakorlatban is vannak példái a hamis beismerésnek. Nem ok nélküli tehát a beismerés bizonyitó erejét a tárgyi körülményekkel való összhangzástól függővé tenni. S ezért a javaslat, habár tartózkodást tanusit is a beismerés kellékeinek felsorolására nézve, mégis ama rendelkezésben, hogy az eljárást vezető hatósági közegnek kötelessége beismerés esetén is a terhelt bűnösségére vonatkozó egyéb bizonyitékokat megszerezni, útmutatást ad arra, hogy az oly beismerésnek, mit semmi más bizonyíték nem támogat, hitelt alig lehet adni. Tévedés volna azonban a tételt ugy magyarázni, mintha a javaslat azt követelné, hogy a nyomokat hagyó cselekményeknél a tényálladék, beismerés mellett is minden körülményre nézve okvetlenül megállapítva legyen. Ily értelmű rendelkezés már határozottan sértené a bizonyítékok szabad méltatásának rendszerét, mert sok esetben a tényálladék teljes kipuhatolása lehetetlen és mégis oly jelenségek forognak fenn, melyek a bíró meggyőződése szerint a beismerést teljesen megerősítik. Ugyancsak bizonyítási rendszerének következménye az is, hogy a javaslat nem szól a beismerés különféle fajairól, a határozott, vagy határozatlan, egyszerű, vagy minősített, nyilt vagy hallgatag beismerésről; hogy nem mondja meg, mily jogszerű kellékekkel kell bírni a bizonyítékul elfogadható beismerésnek, miként kell megítélni az önkéntes, vagy kény szeritett, a birói 'vagy bíróságon kivüli beismerés értékét, és hogy hallgat arról is, osztható vagy oszthatatlan-e a beismerés és mily feltételek mellett lehet azt visszavontnak tekinteni stb. De ha minderről hallgat is a javaslat, ez nem azt jelenti, hogy mindazokat az óvatossági szabályokat, melyeket a beismerés mérlegelésére nézve századok óta a tudomány és törvényhozások felállítottak, teljesen értékteleneknek kívánná nyilvánítani. Ama körülmény, hogy az érintett osztályozások és mérlegelési szabályok a javaslatból kiszorultak, távolról sem egyértelmű azzal, mintha azok a bizonyítékok mérlegelésének tág területén kalauzul nem szolgálhatnának. A bizonyítási tan legújabb tudományos fejlődése mutatja, hogy a szabad bizonyítási rendszer alapján álló tudományos művek mily haszonnal értékesitik a legális bizonyítási tannak a beismerésre vonatkozó életre való elveit. G-laser, ki a modern bizonyítási jogról a legnagyobb és legértékesebb munkákkal gazdagította a bűnvádi perjogi irodalmat, elismeri, hogy a beismerés feltételeit a tudomány mai állása szerint is össze lehet foglalni ama szavakban, melyeket a legális bizonyítási tan alapján álló 1853-iki osztrák perrendtartás 264. §-a fejez ki (Beitrage zur Lehre vom Beweis 335. lap 221. jegyzet). A javaslatban meg nem oldott és meg nem oldhatott fentebbi nagyjelentőségű kérdésekre ne^ve a birói szabad meggyőződés nem fordulhat útmutatásért máshová, mint a folyton haladó tudomány forrásaihoz és a gyakorlati élet tapasztalataihoz. Egynek kiemelése azonban nem mellőzhető, és ez az, hogy a javaslat szerint, mely a bizonyítékok szabad méltatásának rendszerén építi fel bizonyítási eljárását, nemcsak a beismerés tekinthető bizonyítási eszköznek, hanem a terhelt mindennemű nyilatkozata alkalmas arra, hogy a birói meggyőződés alapjául fogadtassék el. A 243. §. tartalma nem egyéb, mint utalás a 147., 142. és 143. §-okban foglalt rendelkezésekre, következőleg az ott előadott indokolás eme szakasz tartalmát is hivatva van felvilágosítani. Ugyancsak a tanukról intézkedő fejezet indokolásában jeleztetett a javaslat álláspontja, a terheltnek tanú min ős égében tett v allomására nézve. 57*
