Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 449 őrizni a pártatlanság és] tárgyilagosság méltóságát és soha sem szabad a szenvedélyesség vagy a eselfogás silány eszközeihez fordulnia. 7. A javaslat a beismerés önkéntességének jellegét minden áron megőrizni akarván, távol áll attól, hogy ama terhelt ellen, a ki teljességgel nem, vagy bizonyos kérdésekre nem akar felelni, vagy siketséget, tompaelméjűséget, őrültséget színlel, bárminő engedetlenségi büntetésnek, vagy kényszereszköznek alkalmazását engedné meg. E század első felében még számos törvényhozás az inquisitio hagyományaihoz ragaszkodva szigorú engedetlenségi büntetéseket szabott ki. Ilyen volt az 1803-iki osztrák törvény (363. §.), mely böjttel, korbácsbüntetéssel sújtotta a színlelőt és felelői nem akarót. A szász perrendtartás a felelet megtagadását a vizsgálati fogság elrendelésének egyik okául jelölte meg (171. §.). Hat hétig tartható fogságot szabott a lübecki törvény azon szabadlábon levő terhelt ellen, ki feleletet adni vonakodott, a fogva levő pedig böjtre volt Ítélhető stb. Hiába igyekeztek némelyek az elméletben eme büntetéséket ugy feltüntetni, hogy ezek nem kényszereszközök a beismerés kicsikarására, hanem pusztán a bíróság iránt tanúsított engedetlenség büntetései, mert végeredményükben mégis csak kényszerészközök voltak azok, miután a feleletadás eme büntetések alól a terheltet megmentette. A javaslat ennélfogva nemcsak nem ismer ily büntetéseket, hanem intentiója szerint ugy kell a kihallgatást intézni, hogy a terhelt határozottan felismerhesse, hogy hallgatásában nem látnak eoipso terhelő adatot. : A 238. §-ban emiitett figyelmeztetés sem egyéb, mint a terhelt védelmi érdekeinek biztositása?Sém többet, sem kevesebbet nem szabad a színlelő vagy felelni vonakodó terheltnek mondani, mint azt, a mi e szakaszban elő van irva.Igy a figyelmeztetés ment marad minden kényszerítő jellegtől és csak felvilágosítja a terheltet, hogy esetleg a védelem érdekében czélszerű lesz, ha nem tanúsít teljes passiv szerepet; továbbá eloszlatja amaz esetleges téves felfogását, mintha a hallgatás az eljárás folytatását megakadályozhatná. Ha azonban a terhelt a hallgatást helyes védelmi eszközül tekinti, ugy ebben meg nem akadályozható, mert akkor, midőn a javaslat a terhelt tetszésére bízza, kiván-e felelni, vagy nem, a hallgatást megengedett védelmi eszközül ismeri el. A 238. §. tartalmával lényegben megegyez az 1873-iki osztrák perrendtartás 203. §-a és hasonlóan rendelkezik az olasz bíínvádi eljárás is (236. §.). 8. A fejezet 239. és 241. §-ainak tartalma az indokolás ama részében, mely a tárgyaknak a tanuk olőtti felmutatására és az utóbbiaknak szembesítésére vonatkozik, kellő magyarázatot talál (144., 145. §§.)• E helyütt még csak azt kell megjegyezni, hogy minden reális vagy verbális suggestiót emez eljárásnál kerülni kell és hogy a javaslatban meghatározott feltételek mellett ugyan a kihallgatást vezető közegtől függ a szembesítés elrendelése, de a javaslat azt, mint döntő bizonyítási eszközt inkább a főtárgyalás számára kívánja fentartani. Hogy nemcsak a terhelt más terhelttel, vagy a tanuk tanukkal, hanem a terhelt a tanukkal is szembesíthető, az nem szenved kétséget. A javaslat (241. §. ut. bek.) a terhelt védelmi érdekeinek biztosítása végett czélszerűnek tartotta arról is intézkedni, hogy a szembesítés eszközlése iránt előadott kívánságát mindig jegyzőkönyvbe vegyék és tárgyában indokolt határozatot hozzanak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a terhelt kívánságára a szembesítést minden perjogi szükség nélkül azonnal el is kell rendelni. Az 1850. és 1853-iki osztrák perrendtartások szerint el kellett rendelni a szembesítést, ha a terhelt kívánta, de ettől az 1873-iki törvény eltért és mivel a gyakorlat emez eltérést ugy kezdte magyarázni, ho^y a terhelt kívánságát e ponton nem kell figyelemben részesíteni, a commen„tatorok (Rulf 206. Mayer I. 712.) erélyesen figyelmeztetnek arra, hogy mihelyt komoly védelmi KÉPVH, IROMÁNY. 1887—-92 XII KÖTET. 57