Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

357. szám. 117 alig felügyelő és tevékenységüket jóformán csak a vizsgálat befejezése után megkezdő ügyészeket, a vizsgálati fogságnak bőkezű alkalmazását, a megszüntető és vádhatározatokat, végre a szóbeli > végtárgyalást«, mint szabályt, melyek az 1853. évi büntető perrendtartástól való egyenes leszármazásukat el nem tagadhatják. A törvényes municipiumoknak 1861. év végén történt megszűnte után a »provisorium« bíróságainak működése alatt a viszonyok legfeljebb az irányban változtak, hogy az 50-es évek folyamán államszolgálatban volt birák száma szaporodott és ennek következtében ama korszak jogszabályainak befolyása élénkebben észlelhető volt. Még csekélyebb változást eredményeztek az 1867-ik évi események, mert a választott tisztikarba a provisorium alatt működött birói személyzet nagyobbrészt felvétetett és mert az új hatóságok már megállapodott gyakorlatot találtak, melytől az eltérést csak törvényhozási intézkedés igazolta volna. Ezek szerint a bíróságoknak és a kir. ügyészségeknek 1872. év elején életbelépett szervezésekor majdnem ugyanazon viszonyok állottak fenn bűnvádi eljárásunk terén, melyek közvetlen a magyar törvények visszaállítása után fejlődtek volt ki. Rendszer és egyöntetűség hiánya, az alapelvek a rég elavult és már alig ismert hazai gyakorlatból, a részletekre nézve követett szabályok egy más, kevéssé szabadelvű törvényhozásból merítve és a helyi gyakorlat fejleményei által kiegészítve, sok irányban önkény és a legkirívóbb anomáliák, — ezek az állapot jellemző vonásai. Hogy az új bíróságok a szervezet, és a szakminister által gyakorolt tüzetesebb felügyelet előnyei daczára működésük elején nem nagy eredményt mutattak fel a bűnvádi eljárás fejlesztése körül, azt másként várni nem is lehetett. Mindazáltal a szervezést követő években már lényeges haladást lehetett tapasztalni. Ezen eredmény főkép a kir. ügyészség intézményének és képviselői ügybuzgó működésének volt köszönhető, kik az 1871: 33. t.-czikkben és az 1872. évi január 1-én kelt utasításban körvonalozott elveket megvalósítani és az ügyészség részére, a lefolyt évtizedben mind kevésbé gyakorolt initiativát, visszahódítani igyekeztek. A haladás további tényezőjét képezte az igazságügyministerium által a bűnvádi eljárás egyöntetűsége tárgyában beterjesztett 1872. évi törvényjavaslat, mely ugyancsak a jogügyi bizottság által tárgyaltatott és törvénynyé nem vált, de mégis az igazságügyi minister ajánlatára (1872. évi máj. 1-én 4,765. sz. a. kelt körrendelet) és a kir. ügyészség szorgalmazására a hazai bíróságok által majdem egész terjedelmében zsinórmértékül elfogadtatott, sőt a volt határőrvidéknek Magyarországhoz csatolt részeiben kötelező hatályt is nyert. A gyakorlat a vádrendszer irányában kezdett fejlődni. Már 1874-ben egyöntetű birói felfogást constatálhatott a magyarországi kir. főügyész arra nézve, hogy minden feljelentés a kir. ügyészséghez teendő át, és hogy hivatalból üldözendő bűncselekményeknél a vizsgálat elrendelése az ügyészség indítványához van kötve. Továbbá a büntető gyakorlat a szóbeliség alkalmazását is kiterjesztette. Az 1872. évi javaslat ugyanis a szóbeli végtárgyalás rendszerét tette magáévá és a feleknek és képviselőiknek a közvetlen kérdezési jogot is biztosította. így lett lassankint a szóbeliség általános még azon ügyekben is, melyeket az országbírói értekezlet határozatai szerint a régi írásbeli módon kellett volna ellátni. Lassabban, de következetesen fejlődött a gyakorlat azon irányban, hogy kibontakozva a törvényes bizonyítási szabályokból, a független birói mérlegelésnek mind nagyobb tért engedett. A magyar büntető perjog fejlődésére lényeges befolyást gyakorolt a büntető törvénykönyveknek 1880. évi szeptember 1-én történt életbeléptetése. Magában az anyagi törvényben is találunk rendelkezéseket, melyek közelebbről vagy távolabbról a perjogot érintik. Ilyenek azon részei, melyek az indítványra üldözendő cselekményekkel foglalkoznak, azok, melyek a bűnvádi eljárás kizárását állapítják meg és részben azok is, melyek a törvénynek terület és személyek szerinti