Képviselőházi irományok, 1887. X. kötet • 320-356. sz.

Irományszámok - 1887-351. A véderő-bizottság jelentése, "a véderőről" szóló törvényjavaslat tárgyában

324 351. szám. foglal, különösen czélszerüeknek és helyeseknek tartja azon rendelkezéseket (46. §.), melyek által, ha a hadkötelezettség elöli menekülés szökés utján nagyobb számmal fordul elő, a honvédelmi ministernek megadatik a sikerre vezető mód és hatalom annak meggátlására. Nem kerülte el a véderö-bizottság figyelmét azon körülmény, hogy a törvényjavaslat a büntetés minimumának megállapítása által eltér az 1878 : V. t.-cz. elvi álláspontjától, mégis katonai szempontból kívánatosnak tartja ennek meghatározását, miután ez által a gyakorlati alkalmazásban eddig a büntetési minimum hiányából eredő nehézségek és hátrányok megszüntethetök lesznek. Ugyancsak katonai szempontból ajánlja a bizottság a törvényjavaslat 35., 44. és 50. §-aiban foglalt kihágások visszautalását a közigazgatási hatóságok hatáskörébe, mivel ezek, mint olyanok, melyek régebben is ezen hatáskörbe tartoztak, a közigazgatási hatóságok által természetük szerint leghelyesebben, de mindenekelőtt kellő gyorsasággal s ennek folytán leghatásosabban lesznek elbírálhatók. Természetes továbbá, hogy a törvényjavaslat 45., 47., 48 és 49. §-aiba ütköző vétségek megtorlását, illetőleg Horvát-Szlavón- és Dalmátország autonóm hatásköre érintetlenül lesz hagyandó. Az ez iránybani módosításunkat, illetve helyesebb szövegezést a részleteknél terjesztjük elő. A bizottság továbbá — tekintettel arra, hogy a törvényjavaslatban a katonai büntető törvénykönyvre történik utalás — természetesnek tartja, hogy ez a katonai büntető törvénykönyvnek csak azon rendelkezéseire vonatkozhatik, melyek tényleg érvényben állnak. Nem mulaszthatjuk el azonban ezúttal, tekintve arra, hogy a katonai büntető törvénykönyv és rendtartás meghozatala mindinkább égető szükség gyanánt tűnik fel, a kormány figyelmét ezen körülményre újra felhívni. Ha mindannak daczára a t. ház elé e tárgyban határozati javaslatot nem terjesztünk, ez abban leli indokolását, hogy a honvédelmi minister ur reá mutatva azon nehézségekre, melyek eddig a büntető törvénykönyv codificatióját akadályozták, nemcsak kijelentette, hogy a katonai büntető törvénykönyv mielőbbi meghozatalát maga is óhajtja, de hogy az e tekintetbeni előmunkálatok már folyamatban is vannak. Végül szóba hozatván a tárgyalások folyamán azon körülmény, hogy a törvényhozás azon tagjai, kik egyúttal tartalékosok, béke idején tényleges szolgálatuk (fegyvergyakorlat) ideje alatt törvényhozói kötelességük teljesítésében gátoltatnak, felhívja a bizottság a t. ház figyelmét ezen körülményre, kérvén, hogy az ez iránti alább előterjesztett határozati javaslatunkat elfogadni méltóztassék. Ezek után azon nézetünknek adván kifejezést, hogy jelen jól átgondolt s megfelelően kidolgozott, katonai szempontból helyesnek elismert törvényjavaslatban foglalt intézkedések foganatosításuk esetén lényegesen fogják elősegíteni véderönk fejlesztését és tökéletesbitését, minek folytán a monarchia védelmi és biztonsági szempontjából fölötte fontos és üdvös következményei lehetnek, ajánlja a bizottság többsége a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra. A részletekre áttérve, van szerencsénk reámutatni azon módosításokra, melyeket a bizottság az egyes szakaszoknál tett, s melyek következtében az ide mellékelt — ezen módosításokat magában foglaló és stylaris változások által helyesbített szöveget elfogadásra ajánljuk. Ad 2. §. Tekintettel arra, hogy a mostani fennálló s a véderőröl szóló törvényekben is hasonló kifejezés benfoglaltatik, ajánlja a bizottság, hogy a törvényjavaslatban előforduló >hadsereg« szó elé mindenütt a >közös< jelző tétessék. Ad 12. §. A második bekezdésben ezen szó: > hadserege után tétessék: »(hadi tengerészet)*. Ad 14. §. Az első bekezdésben >az utolsó* szavak helyett tétessenek: >mindenkor a legutóbbi* szavak.