Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-319. Törvényjavaslat, a Svájczczal 1888. évi november hó 23-án kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről

334 319. szám. Mielőtt magának a szerződésnek részletes indulásába bocsátkoznám, legyen szabad a svájczi szövetség vámpolitikájának vázlatát tájékoztatásul közölni. Az 1848. évi szeptember 12-én proclamált svájczi alkotmány XXIII. czikke szerint a vámügy a szövetség (Bund) hatásköréhez tartozik. Ennek folytán az 1848. előtti állapotok megszüntetésével új vámrendszert kellett behozni. Első sorban tehát megszüntettettek a Svájcz belsejében szedett vámok. Azelőtt ugyanis nemcsak a kantonok határain, hanem minden egyes kantonban a hidak, utak és csatornák használatáért az árúk, a kocsik, az állatok s a hajók után a legkülönbözőbb vámok szedettek, és a kantoni vámokon kivül még a svájczi határon külön szövetségi határvámot is kellett fizetni, mely mázsánkint (= 50 kg.) a nyerstermékekre és félgyártmányokra 1 Batzen (= 10 centimes) és a gyártmányokra és fényűzési czikkekre két Batzen volt. Ezen vámokat a hadügyi kincstár javára provisio mellett a határszéli kantonok szedték be. A belső vámok megszüntetésére nézve a szövetségi alkotmány XXIV. czikke azt határozza, hogy a szövetség (Bund) jogában áll a kantonok, községek, testületek vagy magánosok által szedett vámokat, út- vagy hídpénzeket stb. kárpótlás mellett egészben vagy részben megszüntetni. Az átvitelt terhelő vámok és útpénzek ellenben a szövetség egész területén mindenesetre, és pedig egy időben megváltandók. Másrészt a szövetségnek jogában álland a svájczi határon be-, ki- és átviteli vámokat szedni. A vámok szedésére vonatkozó ezen határozat végrehajtásának alapelveit a szövetségi alkotmány XXIX. czikke a következőkben állapítja meg: 1. Beviteli vámok: a) a belföldi ipar- és földmiveléshez szükségelt anyagok lehető mérsékelt vámokkal terhelendök; b) ugyanez áll az életszükségleti czikkekre nézve is; c) ellenben a fényűzési czikkekre magas vámok vetendők. Ezen elvek követendők egyszersmind kereskedelmi szerződések kötéseinél. 2. A kiviteli vámok legyenek lehetőleg mérsékeltek. 3. A határszéli- és vásárforgalom biztosítása iránt törvényhozás útján kell intézkedni. A határvámjövedelemböl a kantonoknak adandó kárpótlásra nézve a szövetségi alkotmány akkép intézkedik, hogy minden kanton, lakosságának arányához képest, az 1838. évi népszámlálás alapján fejenkint 4 Batzent kap. Minimumképen azonban az illető kanton 1842—46. évekre terjedő öt évi tiszta vámjövedelmének átlaga veendő. A többlet a szövetségi pénztár javára esik. Az ekkép megváltott vámbevételekért járó kárpótlásra azonban a kantonok csak addig tarthatnak igényt, a mig az utak, hidak stb. építési költségei nem törlesztetnek. A bor é$ más szeszes italok után a kantonoknak továbbra is joguk van az eddigi magasságban fogyasztási illetékeket szedni. A szövetségnek legfőbb bevételi forrását a határvámjövedék képezi, mely évről-évre tetemesen emelkedett és miután a kantonoknak járó megváltási összeg nagyobbára változatlanul marad, ez emelkedés kiválólag a szövetség javára esik. A forgalmi viszonyok fejlődésével a letelepedési és szerzői jog, a mértékügy és több egyéb fontos ügynek újból való szabályozása válván szükségessé, a svájczi alkotmány is több rendbeli revisión ment keresztül, melyre leginkább a külállamokkal (első izben Francziaországgal 1864. június 30-án) kötött kereskedelmi szerződések szolgáltattak alkalmat. Viszont az alkotmányrevisióval mindannyiszor karöltve járt a vámügyi határozatok revisiója is, mely főleg a véderő fokozása folytán növekvő kiadások fedezése czéljábóh mint legfőbb bevételi forrásnak, a vámjövedelemnek, illetőleg a vámdíjaknak folytonos emelésére irányult. F