Képviselőházi irományok, 1887. VII. kötet • 227-243. sz.

Irományszámok - 1887-231. A pénzügyi bizottság jelentése, "az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készitett sajtolt élesztőnek megadóztatásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

231. szám. 21 magas adótétel áthárithatlansága folytán való szenvedése csak fokozva lenne. Módot kell nyújtani a kormányoknak arra, hogy a tapasztalás követelményeinek e tekintetben azonnal megfelelhessenek ; mert különben a törvényjavaslatnak sem közgazdasági, sem pénzügyi haszna egészen elérhető nem lesz. Elismerjük, hogy ezzel a törvényhozásnak joga némileg a kormányokra ruháztatik; de szemben az itt kikerülendő közgazdasági és pénzügyi veszélylyel és ismerve a törvényhozási intézkedés nehézségeit, kivételesen e gyakorlati megoldást szükségesnek tartjuk, különben is az ellenőrzés és ha kell, kedvezményezés a parlamentek kezében megmarad. A §-t e két módosításának megfelelően alakítottuk át A 4. §. változatlan elfogadását ajánljuk, de egyúttal ^utasíttatni kérjük a kormányt, hogy a sörélesztő megfelelő meg adóitatásának kérdését tegye tanulmány és esetleg előterjesztés tárgyává* ; mert a szesz-élesztőnek e §-ban fentartott külön megadóztatása a verseny és igazság érdekében azt szükségessé látszik tenni. Az 5. §. törlését javasoljuk, mert az ebben tervezett adómentes szeszfözés, a bizottság többségének nézete szerint, a magas adó alá eső szeszszel szemben, könnyen visszaélésekre és méltánytalan versenyre, egyúttal a pénzügyi előnyök csorbítására is vezethet. A pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott ministerelnök a bizottság e határozatával szemben fentartá elhatározásának szabadságát. E határozatból kifolyólag a szakaszok s\áma egy gyei apad; e\t a jelentésünkben mellékelt új szövegben keresetül is vittük, de a jelentés részleteivel a §-ok régi számát tartjuk meg, hogy a feltalálást és összevetést megkönnyítsük. A 6. §. intézkedését a bizottság kibövitendőnek tartá, a mennyiben adómentessé kívánjuk a szeszt tenni a főzés, fűtés és világítás, valamint gyógyítás és tudomány czéljaira is; nemcsak azért, mert ez majd minden művelt államban igy van, de azért is, mert ha ily hasznos, megengedett módon és az ellenőrzési intézkedések (főleg denaturalisálások) által emberi élvezetre nem használt szeszfogyasztás által is apad a szesz, a termelés és pénzügyi haszon egyaránt emelkedik. Másfelöl ugyancsak az adómentességnek a termelési adó alá eső szesznek kivitele tekintetében alkalmazását a §. végére egy külön passusban vettük fel, az esetre, ha a fözde a szeszmerőgépet alkalmazta. A 7. §-ban a most már szigorúan terményadó alá vonandó mezőgazdasági gyáraknak napi szesztermelési mennyiségük szerint három kategóriában nyújtott 1, 2, 3 forintnyi adóleengedést 2—3—4 frtra javasoljuk emelni, hogy pénzügyi előnyük emelkedjék, de oly módon és mértékben, mely nem veszélyezteti sem a törvényjavaslat közgazdasági czélját, sem Magyarország ipari és pénzügyi érdekeit, mert ez a változtatás még nem teszi oly olcsóvá a termelést, hogy a fözdékkel szemben a verseny lehetetlenné váljék. Igaz, hogy a burgonyafőzö gyárak, melyek különben is nyers anyagok olcsóságánál fogva előnyben vannak és már az eredeti javaslat szerint is kedvezményben részesültek, még nagyobb mértékben lesznek versenyképesekké az adóleengedés fokozása által, sőt azt sem tagadjuk, hogy ez intézkedés kihatása a termelési költségek nagy változandósága és állandó különbzete mellett alig kiszámítható; de miután ezen gyárak, termelési ereje és a mezőgazdasággal való összefüggése korlátokat szab ezek versenyképességének és a monarchia másik felében, burgonyát és burgonyával vegyesen gabnát 1,013 gyár mellett; hasonló gyár Magyarországon: az 1885/6. évi Campagnéban 389 volt működésben, azt hiszszük, hogy a mezőgazdasági gyáraknak hozott e pénzügyi áldozat hazánkra nézve ipari tekintetben sem lesz hátrányos. Azonban kijelentjük, hogy e megoldásról nem mondható, hogy egészen jó és ha czélszerűbb megoldás található lenne, az elöl nem zárkózhatnánk el. E §. c) pontjába »üzleti« szó elébe »épi<-t tettünk világosság kedvéért. A 8. §-ban pontosabban meghatároztuk a főzőkészülék átalányozása és a termelés megváltása alapján adózó szeszt, hivatkozva a 31. §. II. és III. pontjaira. Egyúttal a likörökre vonatkozó intézkedést egy bekezdéssel alább tettük, a szeszre