Képviselőházi irományok, 1887. VII. kötet • 227-243. sz.

Irományszámok - 1887-229. Törvényjavaslat, a távirda, a távbeszélő és egyéb villamos berendezésekről

8 229. szára. Melléklet a 229. számú irományhoz. Indokolás, „a távírda, a távbeszélő és egyéb villamos berendezésekről" szóló törvényj avaslathoz. Nemcsak a távirda, hanem a távbeszélő és a villamos jelző berendezések is a közönségnek majdnem napi szükségleteivé váltak, a mi, tekintve ezen berendezések rendeltetését, csak természetesnek mondható. Mutatja ezt az ezen berendezések szaporitása és tökéletesítése felé törekvő irányzat, mely kiváló indokát szolgáltatja annak is, hogy az emiitett berendezések ügye elvégre is, — a mennyire az szükséges és lehetséges, — törvényhozási utón szabályoztassék. A távirda már eddig is az állam fentartott jogának ismertetett el; nemzetközi szerződések csak megerősítették és törvényesítették ezen gyakorlatot. Időközben a távbeszélő is gyakorlati alkalmazást nyert és mindinkább elterjedtek a villamos jelzők is. Tekintettel azon közös jellegre és közeli viszonyra, melyben ezen berendezések a távirdához állnak, s tekintettél különösen arra, hogy ezen berendezéseknek a távirdától esetleg eltérő kezelése súlyos visszahatással lehetne az állami távirda-intézetre és annak ugy működésére, mint pénzügyi eredményére, a távbeszélők és villamos jelzők a gyakorlatban már most is az állam fentartott jogai közé vannak bevonva és ha keletkeztek is ez utóbbiakra magánvállalatok, azok csakis a kormány által kiadott idevágó szabályrendeletek keretében és csakis ministeri engedély alapján indíthatták meg üzletüket. Ehhez képest, midőn a jelen törvényjavaslat szerkesztéséhez fogtam, kiindulási pontom nem lehetett más, mint az, hogy az államnak tényleg ugy is fentartott joga ezen emiitett berendezésekre világosan és törvényileg biztosíttassák, követendő irányelvül az szolgálván, hogy ezen berendezések, mint közérdekűek, első sorban az állam által létesítendők és ugy az államnak, mint a közönségnek javára értékesítendők. Ugy, mint eddig, — tehát jövőben is, a kormánynak feladatát fogná képezni, hogy ezen, az állam részére fentartott jogokat, a közérdek s a jelzett fontos forgalmi berendezések minél szélesebb körű kifejlesztése javára gyakorolja. Másfelől azonban az elöl sem lehetett elzárkóznom, hogy mig egyrészt a közérdek ezen berendezéseknek minél nagyobb mérvben való fejlesztését igényli, addig másrészt az ezen irányban nyilvánuló kívánságoknak kizárólag állami költségen leendő kielégítése igen jelen-