Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

218 41. szám. lévőkre megállapított szabályok példájára s a számadási ke'rdések könnyebb tisztázhatása végett, az éyenkint való számadási kötelezettség megállapítása czélszerú'nek mutatkozik. A végrendeleti végrehajtó ebbeli tisztének elvállalására bizalomból hivatik s a megbízásnak el vagy el nem fogadása tőle függ csupán. Ennélfogva indokoltnak mutatkozik a törvényjavaslat 274 ik §-ának azon rendelkezése, hogy a végrendeleti végrehajtó a mindenesetre követelhető kész kiadásának megtérítésén felül jutalomdíjt csak akkor igényelhet, ha az örökhagyó rendelkezése szerint jutalomdíjazás van megállapítva. Más szempont alá esik az, ha a végrendeleti végrehajtó a hagyatéki vagyon kezelésével is megbízatott: a mely esetben, tekintve a teendők sokaságát és a vagyonkezeléssel járó felelősséget, a végrendeletig végrehajtó különös intézkedés hiányában is igényt tarthat a hagyatéki bíróság által megállapítandó mérsékelt jutalmazásra. A törvényjavaslat ezen dispositiv intézkedése azonban nem zárja ki, hogy a vagyonkezeléssel is megbizott végrendeleti végrehajtó kinevezésével kapcsolatban, az örökhagyó ugy intézkedjék, hogy utóbbit jutalomdíj a vagyonkezelés daczára se illesse. Ilyen rendelkezés esetében természetesen a végrendeleti végrehajtótól fog függni, ha vájjon a vagyonkezeléssel egybekötött végrendeleti végrehajtói tisztet díjazás nélkül elfogadni hajlandó-e; de ha elfogadja, akkor azt díjazási igény nélkül köteles teljesíteni. 275., 276. §§. Ha az örökhagyó több végrendeleti végrehajtót nevezett s nem intézkedett akként, hogy ezek bizonyos sorrendben egymás után következnek, vagy a végrehajtói teendőket felváltva, avagy másként megosztva teljesítsék: feltehető, hogy az volt szándoka, hogy ezek a végrendeletet együtt hajtsák végre. Az együttes végrehajtás lehetővé tétele szempontjából mutatkozik szükségesnek annak megállapítása, hogy véleményeltérés esetében a szótöbbség döntsön. A 275-ik §. második bekezdése az örökhagyó czélzatának felel meg, a ki az által, hogy több végrendeleti végrehajtót nevezett: azon egyetlent, ki a megbízásnak megfelelhet és megfelelni kész, a végrendeleti végrehajtói tiszt gyakorlásából kizárni bizonyára nem akarta azért, mivel a többiek időközben elhaltak, vagy a végrendeleti végrehajtói tisztet elfogadni vonakodnak. A végrendeleti végrehajtói társak felelősségének szabályozását tartalmazó 276. §-nak rendelkezése a felelősség általános elvével van összhangzásban. Ha a végrendeleti végrehajtótársak vagyonkezeléssel vannak megbízva: az együttes vagyonkezelés természetes következménye az, hogy, hacsak az örökhagyó másként nem intézkedett, a végrendeleti végrehaj tó társak egyetemlegesen feleljenek; a mi míg egyfelől a végrendeleti végrehajtók kinevezésébe befolyással nem biró Örökösök érdekeinek megóvása szempontjából szükségesnek mutatkozik, másfelől azért sem szolgáltathat alapos aggályokra alkalmat, mert együttes végrendeleti végrehajtói tiszt elfogadására senki sem kötelezhető. Egyébiránt az egyetemleges felelősség megállapítása enyhítve van azon rendelkezés felvételével, hogy a ki valamely határozathoz hozzá nem járult, e határozat következményeiért nem felelős, és hogy ha a végrendeleti végrehajtók a teendőket magok között megosztották, mindenik társ a saját cselekményeért első sorban maga felelős. TIZENEGYEDIK FEJEZET. A hagyományok. I. A hagyományok által kötelezett és jogosított személyek. 277—281. §§. Az örökhagyó azon szándékát, hogy az általa kiszemelt egyéneket halála esetére vagyonában részesíthesse, az örökös nevezésen felül kiválóan hagyományok rendelése által érheti