Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 209 létében kifejezetten meg nem szünteti, s akkor aztán nem ezen későbbi valódi akarata, hanem azon rendelkezése érvényesülne, a melyet az örökhagyó érvényben tartani nem kivánt. Mindezek alapján a törvényjavaslat épen a teljes és megcsonkithatlan végrendelkezési szabadságot kivánja megóvni akkor, a midőn a jelzett záradékokat minden hatálynélkülieknek nyilvánítja. Érvénytelennek nyilvánítja továbbá a törvényjavaslat 243-ik §-ában azon szerződést is, a mely által az örökhagyó végrendeletének visszavonásáról lemond. E részben tekintettel arra, hogy a vissza nem vonhatás szerződési kikötésének érvényessége esetére, a végrendelet ily szerződéssel kapcsolatban tulajdonképpen öröklési szerződéssé válnék, azon indokok döntők, a melyek alantabb a 356-ik §-nál az öröklési szerződések általános érvényességének el nem ismerésére s az öröklési szerződéseknek a házastársakra és a jegyesekre való korlátozására nézve felhozatuak. Habár a törvényjavaslat a fentebbiek szerint a végrendelet visszavonásához való jogosultságot csonkitatlanul kivánja fentartani; mindazonáltal tekintettel arra, hogy az érvényesen megalkotott végrendelet visszavonása hatására nézve az új végrendelet-alkotással majdnem egyenlőnek tekintendő, mert az által vagy egy korábbi érvényes végrendelet lép hatályba, vagy a törvényes örökösödési rend alkalmazása lép előtérbe: a végrendeletek visszavonását szorosan meghatározott alakszerűségekhez köti; mert különben visszaélések lehetőségének felette tág tere biztosíttatnék. E részben a törvényjavaslat a kifejezett visszavonás alakszerűségeit enyhébben állapítja meg, mint a végrendelet alkotási alakszerűségeket, a mennyiben a végrendelet visszavonására a 244-ik §-ban a végrendeletek alaki kellékeivel ellátott nyilatkozaton felül, a közönséges közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot is elegendőnek nyilvánítja. Az önkezűleg irt és aláirt nyilatkozatba foglalt visszavonást azonban — daczára annak, hogy itt a veszély valamivel csekélyebb mint a végrendeletek készítésénél, főleg azon okból nem fogadja el a törvényjavaslat, mert mint már másutt érintve volt, az ilyen visszavonások hamisításának lehetősége kizárva nincsen; s mert az örökhagyó halála után nemcsak a netaláni hamisításnak, hanem a valódiság tekintetében kifogásolt nyilatkozat valódiságának bizonyítása sem fektethető elegendő biztos alapra. A kifejezett visszahíváson felül a törvényjavaslat 245-ik §-a szerint hallgatag visszavontnak tekintendő a végrendelet, ha a végrendeleti okiratot maga a végrendelkező, vagy beleegyezésével egy harmadik megsemmisíti. A végrendeleti okirat megsemmisítésének szándékos fényéből más okszerű következtetés nem vonható le, mint hogy az örökhagyó — kit rendelkezése visszavonására teljes jogosultság illet — végrendeletét hatályon kivül helyezni kívánta. A megsemmisítés leggyakoribb esetei a 245-ik §-ban nem taxatíve, hanem exemplificative vannak felsorolva; a mint ezt a szakasz szövegezése kétségtelenül kitünteti. Hogy a megsemmisítés tényéből a végrendelet visszavonását csak akkor lehet következtetni, ha bizonyítva van, hogy a megsemmisítés magának az örökhagyónak, vagy az ő beleegyezésével egy harmadiknak ténye: az a dolog természetéből következik. Lehet eset, hogy a végrendelkező végrendeletét nem egészen, hanem csak részben semmisiti vagy semmisitteti meg. Ezen esetben a részletes megsemmisítésből az egész végrendelet visszavonására következtetést vonni nem lehet: sőt ellenkezőleg fel kell tenni, hogy a végrendelkező a megsemmisítést azért szorította a végrendelet egyes önálló részeire, mert végrendeletének érintetlenül hagyott többi részét továbbra is fenn akarta tartani. Ennélfogva ha például az örökhagyó végrendeletének csupán egyes hagyományokat tartalmazó részét teszi olvashat!anná, vagy törli ki, de magát az okiratot, az aláirást, a záradékot sértetlenül hagyja, csak az illető hagyományok tekintendők visszavontnak, a végrendelet Összes többi intézkedése, az örökösnevezés, a többi hagyományok stb. azonban érvényben maradnak. Hogy az örökös-nevezésnek a végrendelet részleges megsemmisítése által eszközlött visszavonása esetére, a vissza nem vont KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. II. KÖTET. 27