Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 179 ban nem áll. Ennélfogva, ha az örökhagyó rendelkezését kifejezetten fiiggó'vé tette is a részesített akaratától, vagyis attól, a mitől ugy is függött volna: e felesleges kijelentésének a jogviszony lényeges megváltoztatását eredményező súlyt tulajdonítani nem lehet. A 166. §. a végrendelkezéskor már elmúlt, vagy a végrendelkezéskori eseményeknek feltételül való megállapítását szabályozza. Ezen esetben (conditio in praeteritum vei in praesens collata) a jogügylet hatálya nem bizonytalan. Ha az örökhagyó végrendeletét nagy szárazságban alkotva azt rendeli, hogy ha a legközelebb múlt három nap alatt birtokán eső volt, az ottani egyháznak 500 frtot hagyományoz: e rendelkezés joghatálya már a rendelkezéskor el van döntve, habár maga az örökhagyó a feltételül szabott múlt esemény bekövetkeztéről vagy be nem következtéről, a rendelkezéskor nem bir tudomással. 167., 168. §§. A jövendőbeli, tehát úgynevezett talajdonképeni felfüggesztő és felbontó feltételek szabályozásánál a törvényjavaslat lényegben megegyez a szász ptk. 2122., 2123., 2505. és 2506. §-oknak és az osztrák ptk. 707. és 708. §-ai rendelkezéseivel. Mig a felfüggesztő feltétel teljesül: addig a törvényjavaslat szerint, ha csak az örökhagyó másként nem intézkedett, törvényes örökösödésnek van helye, s a törvényes örökös a feltétel teljesültével az örökséget a végrendeleti örökösnek, mint utóörökösnek tartozik kiadni. Felbontó feltételtől függővé tett örökösnevezés esetében pedig az Örökség a törvényes örökösöknek, vagy azoknak, a kik a felbontó feltétel teljesülte esetén örökösöknek neveztettek, mint utóörökösöknek adandó ki. Ennélfogva, tekintve a törvényjavaslatnak az utóörökösödést szabályozó rendelkezéseit, különösen a 230. §. tartalmát, az örökségnek a felfüggesztő feltétel teljesültéig való haszonélvezete a törvényes örökösöket, a felbontó feltétel teljesültéig való haszonélvezet pedig a felbontó feltétel alatt nevezett örököst illeti. A törvényjavaslat tehát a végrendelkező feltételezhető akaratából és nyilvánvaló czélszerfíségi okokból kiindulva, a szász és az osztrák ptk. fent idézett szakaszainak álláspontját fogadja el, midőn azon dispositiv szabályt állítja fel, hogy a feltétel teljesültének visszaható ereje nincsen. E szabály dispositiv jellegénél fogva azonban jogában áll az örökhagyónak eltérően rendelkezni. Tekintettel az örököstársakat a 384. és 385. §-ok értelmében megillető növedékjogra, ily eltérő rendelkezésnek tekintendő, ha az örökhagyó az együttesen vagy egyenlő részben nevezett örököstársak közül némelyeket feltétlenül, másokat pedig feltételesen nevezett örökösöknek. Ezen esetben, minden kétely elmellőzése végett a 167. és 168-ik §-okban kimondva van a felfüggesztő feltétel teljesüléséig, illetve a felbontó feltétel teljesülésével, az örökség nem a törvényes örökösöket, hanem a 385-ik §. értelmében a feltétel nélkül nevezett növedékjoggal biró örököstársakat illeti. — Eltérő intézkedést tartalmaz az olasz codice civile, melynek 857 — 859. §-ai szerint felfüggesztő feltételhez kötött örökösödés esetében az örökség részére kezelő nevezendő mindaddig, mig a feltétel be nem teljesedik, vagy meg nem hiúsul; kezelőül azonban a növedékjoggal biró végrendeleti örököstárs, ilyennek nemlétében pedig rendszerint a törvényes örökösödésre hivatott nevezendő ki. A törvényjavaslatba a fent jelzett okokból ez mint rendelkező jogszabály nem vétetett fel; a mi azonban nem akadadályozza az örökhagyót, hogy a dispositiv jogszabálylyal szemben ily egyéni rendelkezést tegyen. 169-174. §§. A feltételekre vonatkozó azon általános szabályok, a melyeket a törvényjavaslat 167. és 168. §-ai tartalmaznak, egyes feltételek minőségéhez képest módosítást, kivételes elbánást igényelnek, a mely kivételek a 169—173. §-okba vannak felvéve. 23*