Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
180 41. szám. Ha az örökhagyó rendelkezése szerint a részesítés pusztán a terhelt egyén akaratától van függővé téve, ezt kötelező akaratnyilvánításnak tekinteni nem lehet. Ha a végrendelkező általános örökösének azt rendeli, hogy ha akarja, adjon a nemzeti színház nyugdíjalapjára 5,000 frtot: ez oly kijelentés, a mely jogi következményt semmi irányban nem szülhet. Ellenkezően áll a dolog, ha az örökhagyó a rendelkezést a terhelt egyénnek valamely cselekvényétől vagy mulasztásától tette függővé; például azt rendeli, hogy örököse, ha halálától számított 3 év alatt egy utat nem tesz Amerikába, jótékony czélra fizessen 2,000 frtot. Igaz, hogy a terhelt rendelkezés foganatját ezen esetben is meghiusithatja, ha a feltételnek eleget tesz; de azért a rendelkezés érvényes, mert a terhelt vagy az utazást megtenni, vagy a hagyományt megfizetni köteles. — A 169-ik §-ban foglalt és a szász ptk. 2124. §-ának és a Mommsen-féle tervezet 99-ik §-ának megfelelő rendelkezés a fentebbi megkülönböztetés folyományát képezi. A lehetetlen, a tilos és az érthetetlen feltételeknek a végrendeletekre vonatkozó hatályát a jogügylet sajátságából folyólag a törvényjavaslat a 170-ik §-ában szabályozza. Az ilynemű feltételekre nézve a törvényhozások eltérő intézkedéseket tartalmaznak. Az osztrák ptk. 697. és, 698. §-ai szerint az érthetetlen feltételek nem létezőknek tekintendők; azon rendelkezés pedig, mely által valakinek valami jog elhalasztó, lehetetlen vagy tilos feltétel alatt adatik, érvénytelen. A szász ptk. 2128. és következő §-ai szerint nemcsak az érthetetlen feltételek tekintendők nem létezőknek, hanem azon feltételek is, a melyek szerint s a rendelkezés hatálya valamely a törvénynyel, vagy az erkölcsiséggel ellenkező cselekvéstől, vagy mulasztástól függ. Lényegben azonosan rendelkezik a szász ptkvvel a Mommsen-féle tervezet (101. és 102. §-ok). A porosz Landrecht (I. rész IV-ik czím 131. §. és I. r. XII. czím 62. és következő §-ok) szerint az érthetetlen és lehetetlen feltétel a végrendeleti jogügyletet érvénytelenné teszi; míg a törvénynyel és erkölcsökkel ellenkező feltétel nem létezőnek tekintendő. A franczia Code civil 900. §-a és az olasz codice civile 849-ik §-a ugy a lehetetlen, mint a törvénynyel és erkölcsiséggel ellenkező feltételeket nem létezőknek rendeli tekintetni. A hesseni javaslat 60-ik §-a szerint érvénytelen azon végrendelkezési intézkedés, a melynek foganatja valamely lehetetlen, a törvénynyel vagy erkölcsiséggel ellenkező vagy érthetetlen feltételtől van függővé téve. A törvényjavaslat 170-ik §-a az érthetetlen feltételt, legyen az akár felbontó, akár felfüggesztő, nem létezőnek tekinti; e tekintetében tehát az osztrák és a szász törvénykönyvek álláspontját teszi magáévá. Ha a végrendeletben valamely lényegében teljesen érthető rendelkezés olyan feltételhez van kötve, a melynek értelme nincsen: akkor a végrendeleti jogügylet egyoldalúságát, és azt figyelembe véve, hogy a végrendelkezési cselekvény lényege abban áll, hogy az örökhagyó vagyonáról mások javára intézkedik: alig volna indokolható, hogy a magában véve teljesen megérthető rendelkezés hatálya feláldoztassék azért, mert a végrendelkező a rendelkezéshez egy értelem nélküli feltételt toldott. Itt a dolog természetéből folyik, hogy az érthető rendelkezés az érthetetlen feltételtől külön választatván: utóbbi mint érthetetlen mellőztessék, s az érthető alaprendelkezés pedig mint feltétlen fentartassék. Másként áll a dolog a lehetetlen, és a jog vagy erkölcsiséggel ellenkező, röviden mondva tilos föltételekre nézve. Ezeknél a végrendelkező akarata nyilvánvaló. A végrendelkező a részesítést nem feltétlenül, hanem valamely érthetően és világosan kifejezett lehetetlen vagy tilos feltétel alatt akarja csupán. Ha az örökhagyó A-nak 1,000 frtot hagyományoz azon feltétel alatt, ha X-et, a kinek az örökhagyó ellensége — nyilvános helyen tettleg bántalmazza: a végrendelkező kétségtelen akaratával szemben nem szabad a törvényhozásnak önkényszerüen eljárni, nem szabad a rendelkezést és a feltételt az örökhagyó világos czélzatával szemben ketté választani. És minthogy ilyen esetben saját tekintélyének csorbítása s a jogrend kívánalmainak figyelmen kivü 1 hagyása nélkül azt nem teheti a törvényhozás, hogy a végrendelkező akaratát, úgy a mint az kifejezve van, érvényesnek ismerje el: nincs más választása, mint hogy az ilyen
