Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 159 A kötelesrészhez való igény ilyen megrövidítésének, esetleg teljes meghiúsításának orvoslására már a római jog ismerte a quaerela inofficiosae donationis intézményét, a melyek alapján az újabb törvénykönyvek is megfelelő', bár a részletekben eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. Az osztrák polgári tvkv. 951. §-a csak az örökhagyó leszár m az óinak adja meg azon jogot, íjogyha az örökhagyó oly ajándékozást tett, mely vagyona értékének felét meghaladja, s halála után bebizonyittatik, hogy tiszta hagyatéka, az ajándékozáskor volt vagyonérték felének összegét meg Bem üti: a megajándékozottól a törvényellenesen kapott felesleget visszakövetelheti. A porosz Landrecht I. r. XI. czím 1113 — 1116. §-ai valamennyi szükségörökösnek, de csak akkor adnak kereseti jogot a megajándékozott ellen, ha az ajándékozás az örökhagyó halálát megelőző három év alatt történt, és ha a hagyaték tiszta értéke az ajándékértéknek felét meg nem üti. A szász polgári törvénykönyv a 2603—2613. §-okban tartalmazza azon intézkedéseket, melyek szerint minden kötelesrészre jogosított megtámadhatja azon ajándékozásokat, a melyek által kötelesrésze sértve van. A szász ptkönyv rendelkezései alapján szabályozza a kérdést a Mommsen-féle tervezet (508—519. §-ok) több apróbb és azon lényeges eltéréssel, hogy csak azon ajándékozásokat rendeli megtámadhatóknak, a melyeket az örökhagyó a halálát megelőző három év alatt tett. A zürichi ptvkv. az 1079., 1368., 1678—1681. és 2046. ,§-okba felvett intézkedések által védi meg a kötelesrészre jogosítottak igényeit, vezérelvül azonban azt állítja fel, hogy az ajándékozás csak annyiban támadható meg, a mennyiben annak czélzatát az örökösödési tör?ény kijátszása és a kötelesrésznek az örökösöktől való elvonása képezte. A code civil az ajándékozások és hagyományok lejebbszállitására vonatkozó intézkedéseket a 920—930. §-okban foglalja egybe, kiindulva természetesen azon eltérő álláspontból, mely szerint, mint ismételten :említve volt, ezen törvénykönyv a kötelesrész intézményét mint ilyet nem ismeri, hanem a vagyon egy részét (portion non disponible) az örökösök részére fentartva, ezt az élők közötti és halálaesetre való rendelkezés ellenében egyenlően megvédi. Ezen törvénykönyv intézkedéseit magáévá teszi a codice civile is a 821—826. és az 1091—1096. §-okban. A törvényjavaslat e kérdés szabályozásánál nem tette magáévá az osztrák polgári törvénykönyv 951. §-ának azon korlátozását, mely a megajándékozott elleni kereseti jogot csupán a leszármazóknak adja meg; mert nincs elegendő ok arra, hogy az egyszer kötelesrészre jogosultaknak elismert szülők és házastárs megfosztassanak azon védelemtől, mely az örökhagyónak egyoldalú és viszteher nélküli vagyonátruházása ellenében a leszármazóknak megadatik. Nem fogadja el a törvényjavaslat a porosz Landrechtnek és a Mommsen-féle tervezetnek azon korlátozását sem, mely csupán az örökhagyó halálát megelőző három év alatt történt ajándékozások ellenében ad kereseti jogot a szükség-örökösöknek. A kötelesrészre jogosítottak igényeinek érvényesítését nem lehet azon véletlen körülménytől függővé tenni, hogy az örökhagyó a kötelesrész sérelmére szolgáló ajándékozást mennyi idővel élte túl. Végre nem csatlakozik a törvényjavaslat a zürichi ptkv. azon rendelkezéséhez sem, mely az ajándékozás megtámadását az örökösödési törvény kijátszását és a kötelesrész elvonását tárgyazó czélzathoz köti; mert eltekintve attól, hogy ily czélzatnak bizonyítása úgyszólván lehetetlen; mihelyt az ajándékozás terjedelménél fog-va a kötelesrészre jogosítottak igényét megsérti: ennek ellenében a magánjogi védelem megadása szükségesnek mutatkozik, tekintet nélkül arra, ha vájjon az örökhagyónak a kötelesrész megsértésére vonatkozó specificus szándoka in concreto bebizonyitható-e vagy pedig nem; » mivel ha az ajándékozás a kötelesrész megvédése szempontjából felállított korlátokon túllép: a kötelesrész megsértésére irányuló szándokot fenforgónak kell tekinteni. A törvényjavaslat 10l-ik §-a tehát ezen korlátozások mellőzésével mindazon jogosítottaknak, a kik kötélesrészöknek a 67. §-ban megállapított érték után való kiszabását követelhetik, jogot ad, hogy a mennyiben igy számítandó kötelesrészök a hagyatékból ki nem telik, annak
