Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 155 melyben a vagyonról vagy épen nem intézkedhetik, vagy a mely korban való intézkedés csak igen szórványosan szokott előfordulni. Kiváló fontossággal bir a 93-ik §. rendelkezése azért, mert ez által mód van nyújtva, hogy azon esetekben, a melyekről e szakasz rendelkezik, az örökhagyó a vagyonában való további örökösödést akkor is tetszése szerint, ha ugy akarja, az ági örökösödésnek megfelelően szabályozhassa, ha örökösét bármi ok miatt a kötelesrészre kívánja szoritani. A 94. §. a 93. §. rendelkezését az utóörökössel vagy utóhagyományossal terhelt kötelesrészre jogosított egyéni érdekének, s élők közötti rendelkezési jogának megóvását ezéizó intézkedésekkel egészíti ki. HARMADIK FEJEZET. Az apa és anya kötelesrésze. 95. §. A felmenők kötelesrészének, illetve a felmenők javára az örökhagyó rendelkezése alól elvont résznek (portion non disponible) meghatározásánál, a törvényhozások épen úgy eltérnek egymástól, mint a lemenőkre vonatkozólag láttuk. A code civil 915. §-a szerint, ha csak az atyai vagy csak az anyai ágon vannak felmenők, a hagyaték fele, ha pedig mindkét ágon vaunak felmenők, a hagyaték háromnegyed része van az örökhagyó rendelkezése alól elvonva. Ugyanígy rendelkezik a franczia Code alapján készült törvénykönyvek közül Vallis cantou ptvkvéuek 597. §-a is, míg az olasz codice civile 806. §-a a felmenők javára a rendelkezés alól kivett részt, tekintet nélkül arra, ha vájjon mindkét, avagy csak egyik ágon vannak felmenők, a hagyaték V». részében állapítja meg, és igy lényegben az osztrák polgári törvénykönyv (766. §.), a szász polgári törvénykönyv (2569. §.), a hesseni javaslat (115. §.) és a Mommsen-féle tervezet (476. §.) álláspontjához ragaszkodik, a mely utóbb emiitett törvényhozások a felmenők kötelesrészét, minden tekintet nélkül arra, ha vájjon mindkét, vagy csak egyik ágon vannak felmenők, törvényes örökösödési részük 7»-ad részében állapítják meg. A porosz Landrecht 502. §-a szerint a felmenők kötelesrésze törvényes örökösödési részük felét, a zürichi ptvkv. (2030. §.) szerint pedig háromnegyed részét teszi. Azon indokok, a melyek a 86. §-nál kifejtettek annak okadatolására, hogy a leszármazók kötelesrésze az őket megillető törvényes örökösödési rész után, és nem a hagyaték után szabassék meg, és hogy a kötelesrész a jogosítottak számától független fix hányadban állapíttassák meg, a felmenők kötelesrészére is állanak. Minélfogva figyelembe véve azt, hogy a fent hivatolt Összes törvényhozási művek, a porosz Landrecht egyedüli kivételével, a felmenők kötelesrészéí a leszármazókénál kisebb hányadban állapítják meg: a törvényjavaslat az osztrák és szász ptvkvek a hesseni javaslatnak, a Mommsen-féle tervezetnek és a codice civile-nek példájára, az apa és anya kötelesrészét, tekintet nélkül arra, hogy mindkettő avagy csak egyik van életben, törvényes örökösödési részük 7*-ad részében állapítja meg. Teszi ezt annál inkább, mivel figyelembe veszi, hogy a kötelesrészre jogosított gyermekek között gyakran vannak olyanok, a kiknek neveltetése még nincs bevégezve, és a kik önfeutartásokról gondoskodni nem képesek, de meg a családi vagyon természetes rendeltetése is az, hogy inkább szálljon lefelé az ifjabb nemzedékre, mint felfelé. Igaz ugyan, hogy jelenben kötelező jogszabályunk az id. t. szab. I. rész 7. §-a szerint a szülők kötelesrésze felében van megállapítva annak, a mit az örökhagyó végrendelet nélkül halála esetére örökölnének. De nem hagyható figyelmen kívül, hogy e jogszabályunk szerint is a szülők kötelesrészének hányada csak látszólag egyenlő a leszármazókéval, mert mig a leszármazók törvényes örökösödési része a vagyon eredetére való tekintet nélkül az egész hagyaték után jár, addig a szülők csak az úgynevezett ági vagyonban bírnak törvényes Örökösödési joggal, tehát kötelesrészük is ez után számítandó csupán, mint ez felsőbb bírósá 20*