Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

156 41. szám. gaink döntvényeiben kimondva találjuk. (Lásd az 1870. május 10-én 3971. sz. a. hozott legfőbb itélőszéki ítéletet. Döntvénytár XV. folyam, 178. lap.) 96. § Ezen szakasz rendelkezése következetes folyománya a 84. §. azon intézkedésének, hogy jogszerűen kitagadott és öröklésre képtelen vagy érdemetlen kötelesrészre jogosítottak a többiek kötelesrészének megállapításánál úgy tekintendők, mintha az örökhagyót megelőzőleg haltak volna el. A szakasz második bekezdése abban találja indokolását, hogy a kitagadás csak joga az Örökhagyónak a nélkül, hogy avval élni köteles lenne. Ha tehát az örökhagyó ezen jogával csak részben él, ha leszármazóit kitagadja ugyan, de mégis hagy nekik valamit, ez a szülők * kötelesrészébe beszámítandó, mert különben a törvény által biztosított végrendelkezési jogosultságában meg lenne röviditve. 97. §. A szülők kitagadásának törvényes okaira általában állanak azok, a miket a leszármazók kitagadási okaira nézve a 89. §. indokolása tartalmaz. Az utóbb emiitett szakaszban foglalt kitagadási okok közül azonban az 5. és 6. pontban foglaltak az atya és az anya kitagadására nem alkalmazhatók, mert az 5. pont alkalmazásának ellene áll a szülőket gyermekeik felett megillető fegyelmi hatalom, a 6-ik pont alkalmazásának pedig azon körülmény, hogy mig a szülők leszármazóik erkölcsi viseletének hivatásszerű őrei és bírái, addig ez megfordítva nem alkalmazható. Ennélfogva a törvényjavaslat a most említett 5. és 6. pont elhagyásával az atya és anya kitagadásának törvényes okait úgy szabályozza, mint a leszármazók kitagadhatásának eseteit, habár jelenben érvényben levő jogszabályunk — a Htkv. I. rész, 53. czíme — a felmenők kitagadásának külön eseteit állapítja meg. Az utóbb említett kitagadási okok azonban, melyek tulajdonképen a családi ősi vagyon kényszerfelosztásának eseteit tartalmazták, részben az ősiségi jogviszonynyal való szoros kapcsolatuknál fogva (1. és 2. pont), részint a változott törvények és viszonyoknál fogva nem alkalmazhatók. Ha akkor, a midőn az ősi vagyonról végrendelkezni épen nem lehetett, sőt az élők közötti rendelkezési jogosultság is igen meg volt szorítva, a Htkv. I. rész, 53. czímében foglalt okok az tfsi vagyon kényszerű felosztására megfelelők voltak is: azokat ma már a kötelesrész elvonásának okaiul elfogadni nem lehet. És ha az országbírói tanácskozmány ezeket mint a felmenők kitagadási okait az I. rész 7. §-ban változatlanul fentartotta, ez csak abban találja mentségét, hogy az, országbírói értekezlet kényes helyzeténél fogva tartózkodott a hazai jogszabályokat ott változtatni, a hol azt a feltétlen szükség nem parancsolta. De azért az ideiglenes törvénykezési szabályoknak már több mint 20 éves érvénye daczára hiába kutatnánk oly felsőbb biiósági döntvényt, mely az atya kitagadását azért rendelte volna el, mert »a maga és fiainak jószágait nem szükségből és helyes okból, hanem inkább álnokul elidegenítette vagy világosan elidegeníteni akarta«, avagy mert »ősi javait nem kellőképen mivelte vagy oltalmazta, hanem elpusztulni hagyta<, avagy végre mert »fiát a törvényes kor betöltött ideje után házasságra lépni nem engedte*. NEGYEDIK FEJEZET. A házastársak kötelesrésze. 98-100. §§. A túlélő házastárs kötelesrészét a törvényhozások szintén eltérő hányadokban állapítják meg. A porosz Landrecht II. rész, I. czím 631. §-a és a hesseni javaslat 114. §-a minden megkülönböztetés nélkül a törvényes örökösödési rész felét, a zürichi ptkv. pedig a törvényes