Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

150 -41. szám. gyatéki értékhez hozzászámitandónak mutatkozik. Önként értetik, hogy ózon leszármazók, a kiknek kötelesrésze sértve van és a hagyatékból ki nem tellik, a törvényes, örökösödési részét meghaladó adományozásban részesített leszármazó mint megajándékozott ellen igényeiket érvényesíthetik; a mint ezt különben a törvényjavaslat 110-ik §-ábau kifejezetten is szabályozva van. Az iránt, hogy a kötelesrészre jogosítottnak kötelesrészébe a 46. és következő szakaszok szerint betudandó adományok feltétlenül, másnemű ajándékozások pedig akkor tudandók be, ha a kötelesrész a 67-ik §. szerint a hagyatéki vagyon és az egy vagy több izben elajándékozott vagyon együttes értéke után szabatik ki, — már a 68-ik §. tartalmaz rendelkezést, mely a 88. §. szerint a leszármazókra is alkalmazandó, azon korlátozással mindazonáltal, hogy oly egyénnel szemben, a ki maga nem kötelesrészre jogosított, azon adományok, a melyek a 46. és következő szakaszok szerint a törvényes örökösödési részbe beszámitandók lettek volna, csak a 67. §. esetében képezzék betudás tárgyát. Ennélfogva ha a szülő egyetlen gyermekét, vagy valamennyi leszármazol át kitagadja vagy a kötelesrészre szorítja, a végrendeleti örökös a 46. és következő §-ok szerint betudás tárgyát képező adományoknak a kötelesrészbe való betudását csak akkor követelheti: ha a kötelesrész a 67-ik §. esete forog fenn, vagyis az örökhagyó életében elajándékozott vagyonnak és a hagyatéki vagyonnak együttes értéke után szabatik ki. Ellenkező esetben, hat. i. a kötelesrészre jogosítottak kötelesrészöket csak a tényleg létező hagyatéki vagyon alapján kérik megáll api itatni: a végrendeleti örökössel szemben a 46. és következő §§. szerint betudandó adományok sem a hagyatékhoz hozzászámitásnak, sem a kötelesrészbe betudásnak tárgyát nem képezik. Ha tehát az örökhagyó egyetlen gyermekét, a kinek 4,000 frt kiházasitást adott, kitagadja s egy idegen végrendeleti örököst nevez, és 6,000 frt hagyaték hátrahagyásával hal el: a kitagadott gyermek a 4,000 frt kiházasitásra való tekintet nélkül a tényleges hagyatéki vagyon 6,000 frt értékének felét, vagyis 3,000 irtot követelhet mint kötelesrészt, feltéve természetesen, hogy a kitagadás nem jogszerű. A leszármazók ezen kedvezményezése a rokoni kapcsolat közelségének és bensőségének méltatásán alapul. 89. §. . A kitagadási okok létjogosultságának igazolása és a kitagadási okoknak az érdemetlenségi esetekhez való viszonyulása már a 81 — 83. §-ok, illetve a 6. és 7. §-ok indokolásánál előadatván, e szakasznál, mely azon okokat adja elő, a melyeknek fenforgása esetében az örökhagyó leszármazóit kitagadhatja, csak a kitagadás egyes okainak vizsgálata válik szükségessé. Nem szenved kétséget, hogy a kitagadás okainak szabályozása felette fontos és felette nehéz is. Ha elvi álláspontul felállítjuk is, hogy a kitagadás olyan okok miatt, s illetve olyan esetekben engedendő meg, a melyekben a kötelesrészre jogosított, a családi szoros kapcsolatot azzal össze nem egyeztethető cselekménye által önmaga tépi szét, midőn önviselete által a családra gyalázatot hozva, méltatlanná teszi magát arra, hogy a törvény biztosította jog részesévé legyen, ezen elvi álláspontnak az egyes okok megállapításánál való alkalmazása felette nehéz. Nehéz megvonni azon határt, melyen túllépve, vagy innen maradva, vagy a túlszigor vagy az indokolatlan engedékenység vádja érhetné a törvényhozást. Nehéz annál inkább, mivel e részben az ismertebb európai törvényhozások is igen eltérő álláspontot foglalnak el. A kitagadási okok megállapításánál a törvényhozások általában a specificus esetek tüzetes és taxativ felsorolásának rendszerét fogadják el, s ezt teszi a törvényjavaslat is. Midőn az határozandó meg, hogy a végrendelkező akarata ellen a legközelebbi családtagoknak a törvény által biztosított kötelesrészt az örökhagyó mikor van jogosítva elvonni: a jogbiztonság megköveteli, hogy ezen okokat maga a törvény minden kételyt kizáró módon, a specificus okok taxativ felsorolásával állapítsa meg, s általánosságban tartott határozatokkal a birói magyarázatnak tág tért ne engedjen. Ezért nem mutatkozik utánzásra méltónak e részben a zürichi törvénykönyv, mely a 2042. §-ban kitagadási oknak mondja, ha a kötelesrészre jogosított az örökhagyó iránt köteles rokoni tekintetet durva módon megsérti vagy konokul megveti, avagy ha oly közön-