Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 145 84. §. A törvényjavaslat által elfoglalt álláspont szerint, mely részletesebben a 86. 95. és 93. §-okban van megállapítva, a kötelesrész megszabásának alapját a jogosítottnak törvényes örökösödési hányada képezi, azon változtatással mindazonáltal, hogy a törvényes örökösödési részhez viszonyított kötelesrész nem mindig a hagyatéki vagyonok értékének alapján, hanem a 67. §. esetében az ott meghatározott vagyonérték alapján számíttatik. Minthogy ennélfogva a kötelesrész megszabásának alapja a törvényes örökösödési rész: az örökhagyónak azon rokonai, a kik a törvényes örökösödésből kizárva vannak, vagy azért, mert öröklési képességgel nem birnak, avagy az öröklésre érdemetlenek (5., 6. §-ok), vagy azért, mert az örökségről az örökhagyó életében lemondottak, úgyszintén a lemondok leszármazói is (61., 62. §-ok), vagy végre azért, mert jogszerűen kitagadtattak (83. §.), a kötelesrész kiszámításánál ugy tekintendők, mintha az örökhagyó elö'tt haltak volna el, a mi netalán lehető kételyek eloszlatása végett a 84. §. első bekezdésében világosan ki van mondva. Ezen szakasz második bekezdésének rendelkezését eléggé indokolja azon körülmény, hogy a kötelesrész az örökhagyó halálakor létező viszonyok szerint szabandó ki. Ha tehát az örökhagyó gyermekei közül egy vagy többen a megnyílt örökséget az örökhagyó halála után utasítják vissza vagy az örökösök valamelyikének öröklési joga az örökhagyó halála után szűnik meg, ez által a kötelesrészre szorított gyermekeknek kötelesrésze nem nagyobbodhatik. Azon különös esetre, ha az örökhagyó oly leszármazóját tagadja ki, a kinek további leszármazói vannak, a megfelelő intézkedést a 90. §. tartalmazza. 85. §. Az, hogy a kötelesrész követeléséhez való jog, mint a kötelesrészre jogosultnak személyéhez nem kötö;t jogosítvány a jogosítottnak örököseire is átszáll, az általános jogelvekből is következik. Az ellenkező felfogás, mely szerint a kötelesrész érvényesítéséhez való jog oly személyes jognak tekintetnék, a mi a jogosított halálával megszűnik, nyilván való helytelenségekre vezethet, mert megtörténhetik, hogy a kötelesrészre jogosított csakhamar az örökhagyó halála után, talán akkor hal meg, a midőn még az örökhagyónak sérelmes végrendelkezéséről tudomást sem szerzett, vagy ha szerzett is, nem volt elegendő ideje arra, hogy igényének érvényesítése végett felléphessen. Ilyen esetekben nyilván való igazságtalanság lenne, ha örökösei megfosztva lennének azon jogtól, hogy a kötelesrészt illetve annak kiegészítését követelhessék. Ezért látjuk, hogy az újabb törvényhozások nem követik a római jognak az örökösödési jogra vonatkozó sajátszerű felfogásán alapuló rendelkezését, mely szerint a querela inofficiosi testamenti a kötelesrészre jogosítottnak örököseire csak akkor szállott át, ha az már előkészítve volt, hanem azon helyes felfogásnak hódolnak, hogy ezen vagyonjogi igény a jogosított örököseire feltétlenül átszáll' és ha ez az újabb törvénykönyvekben kifejezést nem nyert, az csak annak tulajdonitható, mivel ezt mint a dolog természetéből folyót, külön kifejezni nem tartották szükségesnek. Ugyanezen helyes felfogásnak hódol hazai judicaturánk is. így az 1875. január 9-én 10,823. sz. alatt hozott legfőbb itélőszéki határozatban (Döntvénytár XIII. kötet 30. lap) ki van mondva, hogy >a kötelesrész iránti követelés mint bármely vagyoni jog nemcsak a törvényes örökösökre átszáll, hanem végrendelet vagy engedmény utján másokra is átruházható*. Miután azonban, újabban az ellenkező felfogásnak hódoló legfőbb itélőszéki határozat is keletkezett: a lehető kétely eloszlatása szempontjából czélszertínek mutatkozik a 85. §-ban kifejezetten kimondani, hogy e jog a jogosítottnak örököseire is átszáll. A 85. §-nak a rövid elévülési idő megállapítására vonatkozó rendelkezései kiválólag ezélszerfíségi alapon nyugszanak. Az, hogy az örökösödési jogviszonyok az örökhagyó halála után minél előbb tisztáztassanak, általában felette kívánatos, és minthogy a kötelesrészhez való igény függőben léte alatt az Öröklési viszonyok nem rendezhetők: igen indokolt a külKÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. II. KÖTET. 19