Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
146 41. szám. földi törvénykönyvek útmutatása alapján indulva, e részben rövid elévülési határidőt megállapítani. Az osztrák polg. tvkv. 1487. §-a és a szász törvénykönyv 2616. §-a az elévülési időt három évben szabják meg, mig a porosz Landrecht (II. rész, II. czím 440. §.) és a Mommsen-féle tervezet (521. §.) két évi, a hesseni javaslat (126. §.) öt évi elévülési időt irnak elő. A törvényjavaslat az öt évi határidőt fogadta el, s ezen megállapitott elévülési határidőt azért rendeli rendszerint az örökhagyó halálának napjától számitandónak, mert ez fix határidő., és mert rendes körülmények között az örökhagyó elhalálozását és végrendelkezésének tudomásra jutását rövid idő választja el egymástól. Kivételes esetekre, ha jelesen a végrendelet vagy az öröklési szerződés az örökhagyó elhalálozásától számitott három év eltelte után jön tudomására, vagy ha a végrendeleten avagy öröklési szerződé s en alapuló igény az örökhagyó halálától számitott három év után érvényesíttetik, a törvényjavaslat a megfelelő külön rendelkezést vette fel. A szakasz utolsó bekezdése szükséges azért, mert a kötelesrészre jogosított, de mellőzött személynek joga. mint fentebb kifejtve volt, tulajdonképen nem kötelesrészhez való igény,hanem valóságos örökösödési jog, s ennélfogva könnyen kétely merülhetne fel, ha vájjon a 85. §. rendelkezése a 77. és 78. §-ok eseteiben is alkalmazandó-e. MÁSODIK FEJEZET. A leszármazók kötelesrésze. 86. §. A leszármazók kötelesrészének nagyságát az újabb törvényhozások igen eltérően szabályozzák. Az osztrák ptvkv. 765. §-a szerint a leszármazóknak kötelesrésze, tekintet nélkül a gyermekek számára, fele annak, a mi reá a törvényes örökösödés szerint jutott volna. Hasonlóan rendelkezik a hesseni javaslat 114. §-a is. A porosz Landrecht II. rész, II. czím 392. §-a szerint, ha egy vagy két gyermek van, egy harmadát, ha három vagy négy gyermek van, felét, és ha négynél több gyermek van, két harmadát teszi a kötelesrész a törvényes örökösödési résznek. A code civil 913. §-a szerint, ha az örökhagyónak egy gyermeke van, a hagyaték feléről, ha két gyermeke van, a hagyaték egy harmad részéről és ha három vagy több gyermeke van, a hagyaték egy negyed részéről rendelkezhetik. A codice civile, mely a franczia code alapján készült, e részben lényegesen eltér kútforrásától, a mennyiben a 805. §-ban a gyermekek számára való tekintet nélkül a végrendelkezőnek azon jogot adja, hogy vagyonának feléről rendelkezzék. Hasonlóan nem követték a code civil nyomdokait az annak alapján készült 1854-iki valaisi és 1855-iki neuchateli civil codexek, melyek közül az előbbeni (597. §.) a vagyon V* része erejéig, utóbbi pedig (649. §.) a vagyon fele erejéig enged rendelkezési jogot leszármazók létezése esetében, és pedig a gyermekek számára való minden tekintet nélkül. A szász polgári törvénykönyv 2566. §-a szerint, ha öt vagy több gyermek van, a törvényes örökösödési résznek fele, ha pedig négy vagy kevesebb gyermek van, annak egy harmad része képezi a kötelesrészt. A Mommsen-féle tervezet (471. §.), mely tudvalevőleg a szász polgári törvénykönyv rendelkezéseit igen sokban követi, e részben eltérő álláspontot foglal el, s a leszármazók kötelesrészét azok számára való tekintet nélkül, a törvényes örökösödési osztályrész felében állapítja meg. A zürichi polgári törvénykönyv 2028. §-a szerint az örökhagyó, ha törvényes leszármazói vannak, leszármazói egy részének javára a hagyaték egy ötöd részéről, mások javára azonban csupán a hagyaték egy tized részéről rendelkezhetik. Általában a schweizi törvényhozások többsége, különösen pedig a német cantonoké, a végrendelkezési szabadságot igen megszorítják, s vannak olyan törvénykönyvek, a melyek még sokkal szigorúbbak, mint a zürichi. így például
