Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
140 41. szám. Különös szabályozást igényel azon eset, ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosítottnak korlátozó intézkedésekkel terhelve, a kötelesrészt meghaladó örökséget vagy hagyományt hagyott. Ezen esetre az osztrák ptvkv. 774. §. azt rendeli, hogy a korlátolás csak azon részre vonatkozhatik, a mi a kötelesrészt meghaladja; a szász »polgári törvénykönyv 2587. §-a pedig akként intézkedik, hogy a kötelesrészre jogosítottnak választásától függ, ha vájjon a kötelesrészt meghaladó részesítést a terheltetéssel, avagy pedig a kötelesrészt terheltetés nélkül akarja-e. A törvényjavaslat 73. §-a Mommsen tervezete által is (505. §.) elfogadott utóbbi álláspontot ette magáévá; mert alig vonható kétségbe, hogy a kötelesrész jogi természetének inkább ez felel meg. A kötelesrészre jogosított a kötelesrészt meghaladó részesítést csak az örökhagyó rendelkezése alapján, tehát az ezen rendelkezésben foglalt korlátozásokkal igényelheti. Ha magát ez által jogaiban sértve érzi: hivatkozhatik a törvény kötelező' rendelkezésére, követelheti kötelesrészét, de akkor eljátszsza azon nagyobb részesítést, a melyet az örökhagyó korlátozó intézkedésekkel hagyott neki. Azon önkényes eljárás, hogy egyfelől a törvény alapján kötelesrészét tehermentesen, másfelől a részesités többletét a megállapított terheltetéssel a végrendelet alapján követelhesse, és így a két jogezímet a maga ja v ára csoportosítsa: a kötelesrész belső természetével nem egyeztethető össze. A 73. §. második bekezdése szükséges azért, hogy az örökhagyónak azon ezélzata, a melyből kiindult akkor, a midőn a kötelesrészre jogositottat korlátozó intézkedéssel terhelte, a ehetőségig foganatba menjen akkor is, ha a kötelesrészre jogosított a terhelt részesítést el nem fogadva, kötelesrészét tehermentesen követeli. A 71. §. azon átalános rendelkezését, hogy a hagyományok a kötelesrészbe beszámitandók, kiegészíti a 74. §. A meghatározott időtartamig időről-időre fizetendő összegeknek a kötelesrészbe való beszámítása könnyen megtörténhetik azon módon, a melyet a kamatlábra vonatkozó, fentebb már indokolt eltéréssel már más törvényeink is (1881. évi XVII. t.-cz. 14. g-a és 1881: LX. t.-cz. 192. §.) elfogadtak, hogy t. i. a hagyomány azon összegbe számíttatik be, mely az 5°/o kamatoknak az elhalálozástól a különböző lejáratokig való hozzászámitásával a hagyományozott összegnek megfelel. E beszámításnak azonban csak akkor van helye, ha a kötelesrészre jogosított az ilyen időről-időre teljesítendő hagyományt elfogadja, mert azon szabálynál fogva, hogy őt a kötelesrész minden terhel, tetéstől menten illeti, az ily hagyomány elfogadására őt kötelezni nem lehet. Ha pedig az örökhagyó a kötelesrészre jogosítottnak oly hagyományt rendelt, mely bizonytalan időtartamig időről-időre, például a jogosított haláláig évről-évre teljesítendő, vagy egyébként érték szerint meg nem határozható: akkor a hagyomány az összeg és érték bizonytalanságánál fogva betudás tárgyát nem képezhetvén, a kötelesrészéhez ragaszkodó jogosított megkapja kötelesrészét az ilyen bizonytalan hagyomány beszámítása nélkül, de aztán természetesen az ily minőségű hagyományokhoz való jogát nem érvényesítheti. A kötelesrészre jogositottat a kötelesrész jogilag az örökhagyó elhalálozásának napján illeti és ennélfogva a kötelesrész kiszabásának alapjául is a hagyatéki vagyonnak az örökhagyó halála napján való állaga és értéke veendő. A hagyatéki vagyon időközi gyümölcsei és növedéke a kötelesrész kiszabásánál számításba nem vehetők és épen ezért, tekintettel arra is, hogy a kötelesrész összegének meghatározása és megállapithatása a hagyaték tisztázásától, az örökösödési eljárástól függ: a 75. §-ban kimondani kellett, hogy a kötelesrész kielégítésére, illetőleg kiegészítésére szolgáló összeg után az örökhagyó halálától 5°/» kamat fizetendő. 76. §. A 70. §-ban érvényre emelt azon elvnek, hogy a kötelesrész készpénzben elégítendő, illetőleg egészítendő ki, természetes folyományát képezi, hogy a kötelesrészre jogosítottnak elmellőzése, kitagadása vagy a kötelesrésznek egyébként való csonkítása, az örökhagyó érvényes rendelkezéseit hatálytalanokká nem teszi. Ezen rendelkezések érvényben maradnak és maradhatnak épen azért, mert a kötelesrész nem örökösödési osztály utján, hanem készpénzben
