Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szára. 141 adandó ki. Ebből folyólag azonban megoldást igényel azon kérdés, hogy a kötelesrész kielégítése vagy kiegészítése kit terhel. Igen természetes, hogy e részben is első sorban az örökhagyónak kifejezett rendelkezése vagy az intézkedéseiből kitűnő szándok veendő figyelembe. Az sem szenved kétséget, hogy ha az örökhagyó hagyatékáról csupán örökösnevezés által intézkedett, vagy egyik örökösét a kötelesrészre szorítva, avagy megfelelő ok nélkül kitagadva, semmi más intézkedést nem tett és nem is rendelkezett az iránt, hogy a kötelesrészt az örökösök közül ki vagy minő arányban viselje: a kötelesrészt az összes végrendeleti, illetve törvényes örökösök örökösödési osztályrészök arányában tartoznak viselni. Mi történjék azonban akkor, ha az örökhagyó végrendeletében nemcsak örökösöket nevezett, hanem e mellett és talán igen jelentékeny összeg vagy érték erejéig hagyományokat is rendelt? Ezen esetben a legnagyobb méltatlanságra vezetne, ha a kötelesrész kielégítése vagy kiegészítése a hagyományok érintetlenül hagyásával csupán az örököstársak vállaira hárittatnék, s nem lenne összeegyeztethető az igazság követelményeivel, hogy ha valamely örökhagyó egy vagy több kötelesrészre jogosított családtagot jogos ok nélkül kitagad, vagy elmellőz, s örököseit jelentékeny összegre rúgó hagyományokkal talán épen azért terheli, mert azt hiszi, hogy ezek a kitagadott vagy mellőzött kötelesrészre jogosítottnak egész örökrészét meg fogják kapni: mégis a kötelesrészt csupán az örökösök s nem egyszersmind a hagyományosok is^ viseljék. Ezért a 76. §. második bekezdése az osztrák ptkv. (783. §.), porosz Landrecht (II. r. II. czím 434. §.), a zürichi ptkv. (2045. §.), a code civil (926. és 927. §§.), a codice civile (824. és 825. §§.) és a Mommsen-féle tervezet (499. §.) intézkedéseit alapul véve, s egyszersmind az örökösök és a hagyományosok között jogviszonyt figyelemben tartva, azt rendeli, hogy a kötelesrész kiegészítéséhez vagy kielégítéséhez az örökösök örökösödési részeik arányában tartoznak hozzájárulni, de ők a hagyományok aránylagos alábbszállitását követelhetik. Mindez csak azon esetre van előírva, ha az örökhagyó másként nem rendelkezett; miből folyik, hogy ha az örökhagyó bizonyos hagyományt előzetesen egészen vagy mindenesetre levonás nélkül kielégitendónek rendelt, vagy annak leszállítását megtiltotta: az ilyen hagyományos a kötelesrész kiegészítéséhez hozzájárulni nem köteles, hanem ezen esetben a hagyományok aránylagos leszállítását tárgyazó 407-ík §-nak ide vonatkozó rendelkezései nyernek alkalmazást. Megtörténhetik, hogy a kötelesrész örökös nevezése nélkül sértetik meg az által, hogy az örökhagyó a kötelesrészre jogosított törvényes örököseinek örökösödési jogát érintetlenül hagyja ugyan, de őket annyi hagyománynyal terheli, hogy azoknak teljes kifizetése esetére az örökösöknek nem maradna annyi, a mennyi kötélesrészöket fedezné. Ezen különös esetre a 76. §-ban felállított általános szabály alkalmazható nem lévén, legegyszerűbbnek mutatkozik azon különös rendelkezés, a melyet e részben a 76. §. harmadik bekezdése tartalmaz, midőn azt rendeli, hogy ezen esetben a kötelesrészre jogosított a hagyományok aránylagos alábbszállitásához való jogát a hagyományosok ellen közvetlenül érvényesítheti. E jog természetesen akár a hagyományosok ellen indítandó kereset utján, akár a hagyományosok által indított kereset ellen emelt kifogás utján érvényesíthető. 77—80. §§. A kötelesrészre jogosított azon esetben is csupán a kötelesrészt van jogosítva rendszerint követelni, ha az örökhagyó őt egyszerűen elmellőzte. Ezen általános szabály alul a 77. és 78. §-ok kivételt állapítanak meg azon esetre, ha oly kötelesrészre jogosított lön egyszerűen elmellözve, a ki a végrendelet vagy öröklési szerződés készítése után vált kötelesrészre jogosítottá, vagy a kinek létezéséről az örökhagyó a végrendelet vagy öröklési szerződés készítésekor tudomással nem bírt, avagy őt meghaltnak tartotta. Ezen esetben nincs elegendő alap annak feltevésére, hogy az örökhagyó ezen kötelesrészre jogosítottakat a kötelesrészre szorítani kívánta volna; miért is, hacsak nem forognának fenn oly különös körülmények, a melyekből az örökhagyó más szándékára okszerűen lehet következtetést vonni, legczélszerubbnek mutatkozik a
