Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 123 javaslathoz (338. §.) a természetbeni beszolgáltatás teljes mellőzésével s tekintet nélkül arra, vájjon az adománytárgyak ingókból vagy ingatlanokhói állanak-e, az érték szerinti betudást fogadta el s az értéket a megkapás időpontja szerint rendeli meghatározandónak (55. §.). Ez a mellett, hogy egyszerű*, leginkább megfelel azon jogviszonynak, mely szerint a betudásra kötelezett a tárgy megkapása által annak tulajdonosává vált, tehát ax értéknövekedés, épugy mint az értékcsökkenés, egyszersmind azonban a tárgynak netaláni véletlen elenyészése is az 8 előnyére, illetőleg hátrányára kell, hogy váljék. Az ellenkező eljárás, a természetben való beszolgáltatás már csak azért sem mutatkozik czélszerfínek, mert e mellett a tárgyak javitása és rongálása által okozott értékemelkedés vagy csökkenés constatirozása s a javítási vagy rongálási értéknek a beszámításra kötelezettnek előnyére vagy hátrányára való meghatározása nem kis nehézséggel járhat; azon megkülönböztetés pedig, mely szerint ingatlanok a megkapásnak, ingók pedig az örökség megnyílásának vagy az osztálynak időpontja szerint értékeltessenek, belső jogosultsággal nem bir, sőt czélszeruségi okokkal sem támogatható. A törvényjavaslat 52. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a betudás akként történik, hogy az előre kapott összeg és az előre kapott tárgyak értéke a hagyatékhoz hozzászámittatikés a megfelelő összeg vagy érték a betudásra köteles örökös osztályrészébe beszámittatik : a betudás keresztülvitelének a hesseni javaslat 337. §-ának megfelelő egyszerű és igazságos módozatát tartalmazza. Az osztrák p. tvkv. 793. §-ának ide vonatkozó azon rendelkezése, hogy annak, a mit valaki kapott, örökrészébe való heszámitása az által történik, hogy mindenik gyermek ugyanannyit kap még az osztály előtt, szó szerint nem is foganatosítható akkor, ha a hagyatékban megfelelő érték nincsen. Például, ha a hagyaték 35,000 forint és vau öt gyermek kik közül egyik 6,000 frt, a másik 4,000 frt értéket kapott előre: akkor négy gyermeknek fejenkint 6,000 frt és négy gyermeknek szintén fejenként 4,000 frtot kellene az örökséghői előre kiszolgáltatni, a mi pedig a 35,000 írtból ki nem telnék. A törvényjavaslat szerint a 35,000 forinthoz a 6,000 és 4,000 frt hozzászámittatik, ekkor fog tenni a felosztandó tömeg 45,000 frtot; ebből tesz mindenik gyermek osztályrésze 9,000 frtot; egyik azonban 6,000 frt levonásával csak 3,000 frtot, másik pedig 4,000 frt levonása mellett csak 5,000 frtot kap; a három gyermek pedig fejenként levonás nélkül kapja a 9,000 frtot, vagyis együtt 27,000 frtot, a mihez a fentehbi 3,000 és 5,000 frt hozzászámittatván, ez épen kiteszi a hagyatékban levő 35,000 forintot. A fentebbi általános szabály azonban egymagában véve csak azon esetek helyes megoldására elégséges, ha az örökösök között nincsen olyan, a ki nagyobb betudandó összeget, illetve értéket kapott előre, mint a mennyit az Ő örökségi osztályrésze tenne. Ha azonban az örököstársak közül egy vagy többen nagyobb összeget vagy értéket kaptak előre, mint a mennyi őket az örökségből illetné: akkor a dolog természetéből folyik az, a mi az 52. §. második bekezdésében kimondva van, hogy az ilyen örököstárs a hagyatéknak a többletet megtéríteni akkor sem köteles, ha az örökséget elfogadta. Ezen esetekre való vonatkozással okvetlen módosulást igényel az 52. §. első bekezdésének rendelkezése is, mert azon többletet, a mit az örököstársak egy része a hagyatéknak megtéríteni nem köteles, a hagyatékhoz hozzászámítani és a többi örököstársak osztályrészének kiegészítésére fordítani nem lehet. Ha az örökhagyónak csupán gyermekei örökösödnek, vagyis ha törzs szerinti osztálynak esete fenn nem forog: akkor a megoldás igen egyszerű. Azon örököstárs, a ki többet kapott előre, mint osztályrésze lenne, valamint az őt terhelő betudási érték, akár fogadta el az illető örökös az örökséget, akár pedig nem, a többi örökösökre vonatkozó betudás és osztály megállapításánál egyszerűen mellőztetik és a többi örököstársak között az 52. §. első bekezdésében felállított szabály alkalmazásával a betudás és osztály oly módon eszközöltetik, mintha az örök. 16*