Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 107 izbelieket, még ha különböző (atyai vagy anyai) oldalról valók is, feltétlenül megelőzik; az egyenlő izbeliek, ha egy oldalról valók, fejenként osztoznak, ha különböző oldalról, akkor a hagyaték fele az atyai oldalon levőket, másik fele az anyai oldalon levőket illeti, egymás között azonban mindenik oldalon levők a reájok eső félrészt egyenlően osztják meg. Ha például az apai nagyatya és anyai nagyatya és anyai nagyanya élnek: előbbi az örökség felét, utóbbiak egy-egy negyedrészét kapják; ha pedig az apai nagyatya is elhalt: akkor, bár az atyai oldalról való ős-szülők élnének is: az anyai oldalon levő nagyszülők, mint közelebbi izbeliek, kizárólag örökösödnek. Az örökhagyó testvérei csak akkor örökösödnek, ha felmenők sincsenek. Ezek egymásközt egyenlően osztoznak, az egész vértestvér azonban kétszer annyi osztályrészt kap, mint a féltestvér. Az elhalt testvér osztályrészét ezek leszármazói kapják, s ez esetben törzsszerinti osztálynak van helye. Ha testvérek s ezek leszármazói nincsenek: akkor a távolabbi oldalrokonok örökösödnek, úgy azonban, hogy az örökhagyóval közelebbi közös törzstől származók a távolabbi közös törzstől származókat feltétlenül megelőzik, az ugyanazon közös törzstől származók között a közelebbi izbeli rokon kizárja a távolabbit, ugyanazon izbeliek pedig egyenlően osztoznak; de ha az egész vérrokon félvérrokonnal együtt találkozik: előbbi két személynek számíttatván, kétszer akkora osztályrészt kap, mint a félvérrokon. Ezen törvényeknek fentebb vázlatosan ismertetett örökösödési rendje a felmenő és az oldalági rokonok törvényes örökösödése tárgyában fenforgó igen nagy horderejű eltéréseket világosan kitünteti. A római jognak úgynevezett iz (gradualis) törvényes örökösödési rendjét a rokonsági iz közelsége uralja, melytől azonban nemcsak a leszármazók törvényes örökösödési rendje képez eltérést, minthogy itt a gyermekekkel együtt az elhalt gyermektől származó unokák, s esetleg a további leszármazók is örökösödnek; hanem eltérést képez az is, hogy az apával és anyával (1-ső iz) együtt a testvér (2-ik iz), a testvérrel (2-ik iz) együtt az ős-szülők (3-ik iz), és dédek s ükök (4-ik iz) stb. Örökösödnek, hogy a 2-ik, 3-ik és további izbeli felmenő rokonok a 2-ik izbeli félvértestvért az egész örökségben feltétlenül megelőzik. Ezzel legmerevebb ellentétben az osztrák polgári törvénykönyv törzsörökösödési rendé (Parental-Ordnung) áll, mely a rokonsági iz közelségére való minden tekintet nélkül a közelebbi törzstől leszármazónak adja az örökösödési igényt, mindenik törzsben leszármazók feltétlen képviseleti jogosultságát ismeri el, és a hagyatékot minden esetben a családi elágazást legszigorúbban követve osztja meg, A porosz Landrecht és a szász polgári törvénykönyv inkább a római jog izrendszeréhez simulnak, bár az utóbbi a törzsrendszer követelményeinek hajolt meg akkor, midőn azt rendelte, hogy az oldalági rokonok között a közelebbi közös törzstől leszármazó a távolabbi közös törzstől leszármazói feltétlenül, tehát akkor is megelőzze, ha utóbbi közelebbi izben rokon. A zürichi magánjogi törvénykönyv örökösödési rendének alapja törzsrendszer (Parental-Ordnung); ámde itt megfordítva az izrendszer elveihez való közeledést látunk azon intézkedésben, mely a nagyszülői törzsben a törzs szerinti osztályt feltétlenül csak az unokatestvérekig bezárólag tartja fenn, az ős-szülők törzsében pedig a lemenők képviseleti jogát és a törzsosztályrendszert egészen elejtve, az örökösödési jogosultságot pusztán a rokonsági iz közelségétől teszi függővé. Ha már most a fentebbi örökösödési rendszereknek, az iz- és törzsörökösödési rendnek (Grradual- und Parental-Ordnung) előnyeit és hátrányait vizsgálat tárgyává teszszük; azon eredményre fogunk jutni, hogy feltétlen előnynyel ezen rendszerek egyike sem bir, s hogy az örökösödés egész vonalában merevül egyiknek alkalmazása sem mutatkozik czélszerú'nek. Nem szenved kétséget, hogy a törzsrendszer, úgy a mint azt az osztrák polgári törvénykönyvben mereven keresztülvive látjuk, az elfoglalt elvi álláspontot a legnagyobb következetességgel s a legtökéletesebben viszi keresztül. Ezen rendszer a családi összeköttetésre, a leszármazás lánczolatára és a véröröklésre van alapítva. Első sorban örökösödnek azok, akik magától az örökhagyótól származtak le. Az örökhagyó gyermekei egyenlően osztoznak, az elhalt gyer14*
