Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

108 41. szám. mekek helyébe ennek leszármazói jőnek, s akár gyermekek unokákkal, akár csupán unokák és osunokák és igy tovább örökösödnek, törzs szerinti osztálynak van helye. Ezután következnek az örökhagyó szülői, és ha a szülök vagy ezek egyike nem él, helyébe jönek azok, a kik tőle leszármaztak. A hagyaték az apa és anya, illetőleg az apai és anyai ágon leszármazók között két egyenlő részre oszlik. Az apától és anyától leszármazók fejenként, s illetőleg törzsenként épen oly módon hivatnak a hagyatékban, illetőleg a hagyaték megfelelő részében való örökösödésre, mintha az előbb elhalt szülő hagyatékáról lenne szó. Ha vagy az apai, vagy az anyai oldalon nincsen örökös, az egész örökséget a másik oldal kapja. A 3-ik törzsre, a nagyszülők törzsére csak akkor kerül a sor, ha a szülők törzséből nincsen örökös. Ez esetben az atyát illetendett fél hagyatékban az atyai nagyszülők és illetőleg leszármazói, az anyát illetendett fél hagyatékban az anyai nagyszülők és leszármazóik épen oly módon örökösödnek, mintha az atya, illetőleg az anya hagyatékáról lenne szó; és ha az atyai vagy anyai nagyszülők törzséből nincs örökös, az egész hagyatékban a másik törzs örökösödik. Igy megyén az örökösödési igény fokozatosan tovább az ős szülők, a dédek s ükök, és végre a dédősök és ükősök törzsére, a családi összeköttetés és leszármazási elágazás folytonos figyelemben tartásával s érvényre emelésével azon elvnek, hogy a közelebbi izbeli törzs a távolabbit egészen kizárja, hogy az ugyanazon izbeli törzs közt a hagyaték nem fejenként, hanem felmenő ágon való elágazásnak megfelelően törzsönként osztatik meg, és hogy mindenik törzsnél a leszármazó oldalrokonok minden korlátozó határ megállapítása nélkül lépnek annak helyébe, a kitől származnak. Ha azonban e szép elméleti alappal bíró örökösödési rendet közelebbről vizsgáljuk, s a gyakorlati alkalmazásából felmerülő követelményeket figyelembe veszszük: akkor látni fogjuk, hogy ezen örökösödési rend a távolabbi izben álló felmenő és oldalági rokonok törvényes örökösödésére igazságosan nem alkalmazható. A közelrokonság körében, a hol a családi összeköttetés mindenik lánczszeme a rokonok élénk emlékezetébe van bevésve, igen helyesnek fogjuk találni ezen örökösödési rendet, s bizonyára senki sem fog megütközni azon, hanem igen természetesnek találandja, hogy az életben levő egyik szülővel együttesen az elhalt másik szülői leszármazói, az örökhagyó testvérei é3 az örökhagyó testvérének gyermekei, tehát azok örökösödnek, a kikre a vagyon közvetve úgyis átszállandott volna, ha az illető szülő előbb meg nem hal; érteni fogja, hogy az egyik nagyszülő ki nem zárja a többi elhalt nagyszülőktől leszármazó s az örökhagyó közeli rokonsági köréhez tartozó rokonokat; nem fog megütközni, ha látja, hogy az örökhagyó nagybátyjával vagy nagynénjével együtt az örökhagyó azon unokatestvérei is örökösödnek, kik valamely korábban elhalt nagybátyától és nagynénétől származnak; sőt még azt is természetesnek fogja találni, hogy ha például az örökhagyónak az apai nagyszülőktől leszármazó két unokatestvére s az anyai nagyszülőktől leszármazó hat unokatestvére van, a törzsöröklési rendnek megfelelően az előbbiek egyenként a hagyatéknak egy-egy negyedrészét, utóbbiak pedig ismét egyenként a hagyatéknak egy-egy tizenkettedrészét kapják. Mindez igen könnyen magérthető leszen; mert a családi leszármazásnak élénk emlékezetben levő közeli elágazásai képezik azon mintát, mely az öröklési rend megállapításának alapjául szolgál, s mert ugyanazon anyagi eredmény, fogott volna bekövetkezni azon nem lehetetlen esetben, ha az örökhagyót az illető felmenő ágbeli rokonok, a szülők és nagyszülők túlélték volna, s aztán végrendelet hátrahagyása nélkül haltak volna el. De a további felmenők törzsénél már oly kirívó eltérések mutatkoznak, hogy itt, a hol a felmenő ágon épen úgy, mint a felmenő ágak mindenik törzsének leszármazási vonalán a rokonsági elágazás minlinkább nagyobb körre terjed ki, a törzsöröklési rend fentartása egyfelől szembeszökő aránytalanságokra, másfelől az itt már nagyon feltűnő rokonsági izkülönbség figyelembevételével méltánytalanságra vezet; de még azt is eredményezi, hogy az örökség igen apró részekre forgácsoltatik el; miért is a rokonság e távolabbi körében ezen öröklési rend czélszerííen nem alkalmazható. Vegyük csak például az ős szülők törzsét. Itten feltéve azon igen valószínű esetet, hogy az