Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 105 Az osztrák polgári törvénykönyv, melynek szerzői utasításukhoz képest is a római jog intézkedéseit kiváló kútforrásként használták, a felmenő és oldalági rokonok törvényes örökösödésének szabályozásánál a római jognak most érintett szabványait nem fogadta el kiindulási pontul, hanem a Horten által szerkesztett 1786. május 11-iki örökösödési nyilt parancsnak mint egészen különálló törvénynek ide vonatkozó szabványait (3—22. §§.) majdnem szó szerint vették fel a törvénykönyvbe. Ezen törvénykönyvnek nálunk is általában elismert intézkedései szerint az I. osztályban hivatott leszármazó örökösök nem léte esetében a felmenő és oldalági rokonok további öt osztályban (II. szülők, III. nagyszülők, IV. ős-szülők, V. dédek és ükök, VI. dédősök és ükősök osztálya) akként hivatvák az Örökösödésre, hogy mindenik osztály nemcsak az illető felmenő törzsrokont, hanem az stíól leszármazó összes oldalrokonságot, a rokonsági távolságra való minden tekintet nélkül tartalmazza s a közelebbi osztály a távolabbit feltétlenül s a rokonsági közelség vagy távolságra való minden tekintet nélkül kizárja. Mindenik osztályban vagy törzsben ismét a családi származásnak megfelelően és nem fejenként történik az örökösödés; nem még akkor sem, ha az ugyanazon törzsbeli rokonok egyszersmind ugyj nazon rokonsági távolságban lennének. A második osztályban a hagyaték fele az apát, másik fele az anyát illeti s ha ezek közül egyik vagy másik nem élne; az őt illetendett fél részben leszármazol", még pedig gyermekei (az örökhagyó testvérei) fejenként, a távolabbi leszármazók pedig törzsenként örökösödnek. Ha a szülők egyike meghalt és leszármazói sincsenek: az egész hagyaték a másik szülőt és leszármazóit illeti s csak akkor megy át a III. osztálybeli rokonokra, ha egyik szülő sem él s egyiknek sincsenek leszármazói. A III. osztályban a hagyaték azon fele, mely az atyát illette volna, fele részben (7*) az atyai nagyatyát, másik fele részben az atyai nagyanyát illeti s ha ezek már elhaltak: a tőlük leszármazó oldalrokonok ugyanazon elv szerint örökösödnek, mint a II. osztályban. A hagyatéknak az anyát illetendett fele az anyai nagyatya, illetőleg leszármazói és anyai nagyanya, illetőleg leszármazói közt szintén egyenlően oszlik meg, úgy hogy ezek mindenike a hagyaték V* részében Örökösödik. Ha a nagyszülők valamelyike meghalt s leszármazói nincsenek: akkor az őt illetendett 1 U nem a többi három nagyszülőt vagy leszármazóit, hanem csupán azon nagyszülőt vagy tőle leszármazó oldalrokonokat illeti, a kik vele ugyanazon (atyai vagy anyai oldalon) állanak. E szerint az atyai nagyatyai résx az atyai nagyanyai törzsre, az anyai nagyatyai rész az anyai nagyanyai törzsre száll át és viszont és csak ha egyik (atyai vagy anyai) oldalon egyik nagyszülő sem él és leszármazói sincsenek: megy át a hagyaték a másik oldalbeli nagyszülőkre vagy leszármazóira. Ugyanezen elvnek következetes és tüzetes keresztülvitelét látjuk a további IV., V. és VI. osztályokban, mely szerint a IV. osztályban a hagyaték már nyolcz törzsrészre, az V. osztályban tizenhatra és a VI. osztályban harminezkettőre oszlik fel s a rokonsági lánczolat tüzetes szem előtt tartásával ezen felmenő törzsek mindenikénél alkalmaztatik azon elv, hogy a hagyaték a törzsek szerint osztandó fel, hogy a törzs osztályrészét, ha a törzsfelmenő már nem él, a tőle leszármazó oldalrokonok kapják és ha valamely törzstől leszármazó oldalrokonok nincsenek, az ezeknek jutandott részt az ugyanazon osztálybeli törzsek közül az, vagy azok kapják, a kik a rokonsági elágazásban legközelebbi összekapcsolást tüntetnek fel. A porosz Landrecht törvényes örökösödési joga igen kevésben tér el a római jog ismertetett rendelkezésétől. Leszármazók nem létében az életben levő apa és anya örökösödnek, kik az egész vértestvért is kizárják. Ha mindkét szülő él: ezek a hagyatékon egyenlően osztoznak; ha pedig közülök valamelyik elhalt, bár gyermekek maradtak is utána, az életben levő másik szülő kapja az egész örökséget. Szülők nem létében a további felmenő rokonok az örökhagyó egész vértestvérei vagy ezek leszármazói által megelőztetnek; de az örökhagyó fél vértestvére "vagy ezek leszármazói csak a további felmenőkkel együtt s csupán egész vértestvéreknek s ezektől leszármazóknak nem léte esetében hivatnak az örökösödésre, még pedig úgy, hogy az ilyen távolabbi felmenők a hagyaték felében, a féltestvérek s ezek leszármazói pedig a hagyaték KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. II. KÖTET. U v
