Képviselőházi irományok, 1887. I. kötet • 1-40. sz.

Irományszámok - 1887-16. Törvényjavaslat, az állategészségügy rendezéséről

16. szám. 145 XX. törvényczikk a törzskönyvek vezetését azon országokkal szemben rendelte el, a melyek állandó határőrizet alá vétetnek (14. §.); miután azonban e javaslat ezt az intézkedést nem ismeri, helyesebb volt világosan megjelölni Romániát és Szerbiát, mint a mely államokkal szemben a törzskönyvek fentartása szükséges. A 49. §. az 1880. évi XXVI. t.-ez. intézkedéseit, azaz azt, hogy oly országokból, a honnét a keleti marbavész állandóan fenyegeti az országot, szarvasmarháknak behozatala vagy az országon keresztül való átvitele eltiltatik, fentartja. Az egyéb kérődzők bebocsátása eddig ily országokból az 1874: XX. t.-cz. 10. és 11. §-ai szerint vesztegléshez volt kötve és az állati nyers termékekre nézve a fertőtlenítés volt alkalmazva. Ez az intézkedés a javaslatban mellőztetik; miután a tapasztalás és a tudomány újabb iránya ezen intézkedéseket szükségteleneknek, sőt a veszteglést bizonyos tekintetben veszélyesnek tüntette föl, ugy hogy az újabb törvényhozások már elhagyták ezeket az elveket. így a német és az osztrák törvények is a kérődzőket és termékeiket azon cautelák mellett bebocsátják, melyeket oly országokkal szemben követelnek és irnak elő, melyeknél a törvénynyel egyező eljárás van életbe léptetve, de a vész 40 kilométerre távolabb eső helyeken jelentkezik. Nagyon természetes azonban, hogy ha ilyen országokban a vész kiüt és nagyobb mérvet ölt, a kérődző állatok, valamint egyéb, a vész tovahurczolására alkalmas tárgyak visszautasittatuak. Az 52-től 59-ig terjedő §-ok, melyek a marhavész kitörésekor teendő intézkedésről szólnak s erre vonatkozólag a községi elöljáróságnak, az elsőfokú hitóságnak, továbbá a törvényhatóság első tisztviselőjének teendőit irják körül, és nemkülönben a vészkerületek megalakításáról, a vészbeteg és gyanús állatok hatósági leöletéséről és végre a vész megszűnéséről rendelkeznek, úgyszólván szórói-szóra át vannak véve az 1874: XX. t.-cz. III. fejezetéből. A javaslatból mindazáltal kihagyatott mindaz, a mi a szerzett tapasztalatok nyomán czélszerűtlennek bizonyult. így a vészbizottságokat (1874: XX. t.-cz. 36—-39. §.), melyek csak az eljárást megnehezítették, lassították és az annyira szükséges személyes felelősséget majdnem teljesen megsemmisítették, a javaslat nem vette át a régi törvényből, hanem e helyett a törvényhatóság első tisztviselőjének oldala mellé mint szakértőt, a ker. állami állatorvost rendeli s egyátalában az összes intézkedéseket a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister kezébe összpontositja. Ezen eljárás a tapasztalatok szerint a leghelyesebb és a legegyszerűbb. A múltban is csak az által voltunk képesek czélt érni, vagyis a betegséget felmerülése után azonnal helyhez kötni és kiirtani, mert nem alkalmaztuk a törvénynek a vészbizottságokra vonatkozó 36. és következő, hanem a kormánybiztosra vonatkozó 40. §-át, vagyis minden vész esetén kormánybiztos küldetett ki, a ki azután a vész elfojtására szükséges intézkedéseket vezette és. i^/f utón a törvénynek szigorú és sikeres foganatosítását eszközölte. V. fejezet (Különös szabályok egyes ragadós betegségeknél). A javaslat 60—104. §§-ig foglalt rendelkezések, az ezen törvényjavaslatban említett ragadós állati betegségek kitörésekor foganatosítandó különleges intézkedéseket tárgyalják, melyekre nézve csak átalánosságban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy azok az állatorvosi tudomány mai színvonalán álló és a más államokban elismert követelményeknek teljesen megfelelnek; ebből tehát már önként következik az, hogy ezen törvényes intézkedésekben, a régi szabályokban gyökerező, de czélhoz nem vezető túlszigor mellőztetett és nagy szigor csak ott alkalmaztatott, hol ennek indokolt voltát a tudomány követeli. A lépfenére (60—64. §.) vonatkozó intézkedések, ezen állati járvány gyors lefolyásában és halálos kimenetelével végződő, tehát gyógyithatlan természetében lelik indokolásaikat. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. I. KÖTET. 19