Képviselőházi irományok, 1887. I. kötet • 1-40. sz.

Irományszámok - 1887-16. Törvényjavaslat, az állategészségügy rendezéséről

146 16. szám. Lépfenében beteg s arról gyanús állatnak mészárszéki levágatása (61. §.), az ilyen hulláuak lenyuzása azért tiltatik, mert az ilyen lépfenés állat bármely részének fogyasztása az emberi egészségre határozottan káros következményekkel jár. Lépfenés s gyanús állatokon véres műtétek eszközlése, ilyen hullák bonczolása (62. §.) azért engedélyezhető' csak állatorvosoknak, mert ezek ismervén az ilyen működéssel járó veszélyt, magukat az ellen kellően megvédeni is tudják. A veszettségre vonatkozólag elrendelt intézkedések (65 — 72. §.) indokolására szolgáljon, hogy ezen betegség, mely kiválóan a kutyáknál fordul elő, minden melegvérű állatra és az emberre is átragad. Ezen oknál fogva és azért, mert a veszettség nem gyógyítható, indokolt azon szigorú rendelkezés, hogy a veszettségben megbetegedett állat azonnal leölendő (65. §.). Minthogy pedig a veszettség és ebdüh mérge a veszett állat egész testében elterjed, az ilyen állatnak mészárszéki levágatása, vagy egyes testrészének eladása és felhasználása, hullájának lenyuzása feltétlenül eltiltandó. Mindazon kutyák és macskák, melyekre nézve habár csak gyanúja is forog fenn annak, hogy veszett állat által megmarattak, azonnal leölendők (66. §.), miután ezen állatok aránylag csekély értéke inkább megsemmisíthető, semhogy a veszettség terjedése avagy emberre átszállása koczkáztassék. Ezen intézkedés helyességét azon tapasztalat támogatja, hogy a kutyák és macskák, ha rajtok a veszettség kitört, többnyire neki iramodnak és a veszettség mérgét marás által tovább terjesztik. Nem lehetne tehát a veszettséget kiirtani akkor, ha a megharapott kutyák és macskák leölése előtt minden egyes esetben a veszettség kitörése váratnék be, sőt kétséget nem szenved, hogy ilyen eljárás mellett a veszett állatok száma aránytalanul növekednék. A törvény 68. §-ában foglalt intézkedés abban leli indokolását, hogy tekintettel a veszett állatoknak marási dühére, feltehető, miszerint a veszett kóbor kutyával érintkezett kutyák szintén megmarattak és minthogy nem konstatálható az, hogy mely kutyák érintkeztek a kóbor kutyával, a veszély megelőzésének czéljából szükséges annak elrendelése, hogy a kutyák lánczon tartassanak, az ezen hatósági rendelet kibocsátása utáu kóborlásban talált kutyák pedig leölessenek. A lovak, szamarak és öszvérek taknyossága és bőr férge gyógyithatlan betegség, az emberre is átvihető lévén, a javaslatba fölvett intézkedések ezen szempontok által igazoltatnak (73—78. §.). Ezen betegség kizárólag csak ragadás utján terjed. Lefolyása többnyire lawsú és halálos. Ezen tapasztalatokkal szemben a törvény azon intézkedése, hogy a taknyos állat azonnal leölendő és az ilyen állat hullája azonnal eltakarítandó (73. §.), a hullának pedig lenyuzása tilos, teljesen indokolt és a további fertőzésnek, esetleg az emberre való átszármázásnak legbiztosabb óvszere. A takonykór fertőzéséről gyanús állatok jelen törvény szerint elkülönitendők és rcegfigyelendők és használatuk és forgalmuk korlátozandó (74. §.). Indokolva van ezen eljárás az által, hogy a gyanús állat tulajdonosának rendelkezési joga alul el ne vonassék. Természetesen csak az állatorvos véleménye alapján, ki a fenforgó körülményeket alaposan meg fogja fontolni, lesz az ilyen állat tulajdonosa által használható. A katonai, továbbá a honvéd és a méntelep parancsnokságok értesítése azért szükséges, hogy a kincstári lovak érdekében a szükséges óvintézkedéseket megtehessék (78. §.). A száj- és körömfájásnak rendszerint enyhe lefolyása indokolja azt, hogy ezen járvány elfojtása tekintetében a törvény szigorúbb iatézkedéseket nem állapit meg (79. és 80. %%). Másrészt azonban ezen járvány rendkívüli ragadós volta és az általa meglepett állatok értékében beálló jelentékeny veszteség, különösen a hizó-állatoknál, megköveteli, hogy az ezen járvány elfojtása iránt kiadandó utasítás tüzetes és minden körülményt felölelő intézkedéseket tartalmazzon. Régibb állategészségügyi szabályaink a száj- és körömfájásban beteg állatok húsának emberi élvezetre való használatát feltétlenül tiltatták. Az állatorvosi tudomány mai állásánál be van bizonyítva, hogy a# ilyen állatok húsa, a betegségnek bizonyos stádiumában veszély nélkül