Képviselőházi irományok, 1887. I. kötet • 1-40. sz.

Irományszámok - 1887-16. Törvényjavaslat, az állategészségügy rendezéséről

144 16. szám. a betegség neme csak bonczolás utján volna meghatározható, a törvényben intézkedni kellett arról, hogy a politikai hatóság közege a beteg vagy gyanús állatnak leölését elrendelhesse. Ha már most a betegség neme megállapittatott, a politikai hatóságnak feladata azon óvintézkedéseket elrendelni, melyeket a jelen törvény, illetőleg az ezen törvény alapján kibocsátandó végrehajtási utasítás megszaband. A járvány esetről szóló részletes jelentésnek a ministeriumhoz való felterjesztése azért szükséges, hogy az, az elfojtásra vonatkozólag tett intézkedések helyességét megbírálhassa és esetleg kiegészíttethesse. A törvény 29—39. §-aiban azon óvintézkedések soroltatnak fel, melyeket a politikai hatóság a ragadós állati járványok esetében a szükséghez képest, azaz a járvány jellegének, kiterjedésének és veszélyességének megfelelőleg alkalmazhat. Ezen elrendelhető óvintézkedések tehát a politikai hatóságnak úgyszólván korlátokat szabnak, a mennyiben az e részben kiadandó végrehajtási utasítás szigorúan körvonalozni fogja azon egyes eseteket, melyekben a felsorolt óvintézkedések egyik vagy másik határozata veendő foganatba. A politikai hatóság által elrendelendő intézkedés ilynemű korlátozása egyrészt a tulajdonjog megvédése szempontjából, másrészt pedig azért is szükséges, hogy a forgalmi érdekek túlságos és a szükség által nem indokolt korlátozásának eleje vétessék. A most tárgyalt 29—39. §-okban foglalt intézkedéseket lényegileg az osztrák és német törvényekben is láthatjuk. IV. fejezet (különös szabályok a keleti marhavésznél). A keleti marhavész elleni intézkedésekről szóló és 40—59-ig terjedő §-okban az 1874. évi XX. t.-czikknek határozatai az időközben tett tapasztalatok alapján szükségeseknek talált módosításokkal vétettek föl. A fontosabb módosítások a következők: A 41-ik szakaszban a keleti marhavész elleni intézkedésre nézve a 40 kilométer távolság vétetett (az 1874 : XX. t.-cz. 3. §-ában elrendelt 5 mértföld helyett) alapul azért, mert Ausztriában is így van (az osztrák marhavész-törvény 3. §.). Ezen szakasz 1. pontjában foglalt azon rendelkezés, hogy a származási bizonylatban igazolandó, hogy az állat oly helyről való, melynek 30 kilométeres kerületében vész nem uralg és hogy ott 30 napig tartózkodott, új, és a betegség behurczolásának megakadályozását czélozza. A német törvény (mv. törv. 3. §.), úgyszintén az osztrák is enyhébb, mert 20 kilométerrel megelégszik (Osztrák mv. törvény 1. §.). E részben miiu'aiáltal a szigorúbb intézkedést czélszerűbb volt felvenni nemcsak azért, mert a védelem az által hatályosabbá válik; hanem azért is, mert nemzetközi szerződéseink is erre az alapra álltak (a Szerbiával kötött egyezmény 1882: XXXtörv.-czikk VI. czikkében csak 20 kilométert, — de a Svájczczal kötött egyezmény, 1883 : XLIL t.-czikkében 30 kilométert). A 44-ik §. a mosatlan gyapjúnak, marha- és kecskeszőrnek bizonyos elővigyázati intézkedések mellett való behozatalát engedélyezi, mig ellenkezőleg az 1874 : XX. t.-cz. 6-ik §-a, ezen állati termékek behozatalánál feltételül kiköti, hogy azok azonnal a gyári mosodákba szállitandók. A javaslat tehát enyhébb felfogást tanúsít; ezt teszi a forgalom érdekében, mert a behozatalnak ilyen megszorítását megszüntetni kívánja; és mert az osztrák (marhavész-törvény 4. §.) és német (marhavész-törvény 6. §.) törvényekben hasonló eljárást találunk, mely körülmény eléggé mutatja, hogy az enyhébb intézkedés az állategészségügyet nem veszélyezteti s igj a szigorúbb elvnek továbbra való fentartása csak azzal a hátránynyal járna, hogy az ezen árúval való forgalom mesterségesen más országok felé tereltetnék. A törzskönyvezésre vonatkozó 48-ik §-ban új az, hogy azon országok, melyekkel szemben a törzskönyvezésnek életbeléptetése terveztetik, névszerint fel vannak sorolva, — holott az 1874 ;