Képviselőházi irományok, 1887. I. kötet • 1-40. sz.

Irományszámok - 1887-16. Törvényjavaslat, az állategészségügy rendezéséről

140 16. szám. Különösen ki kell emelnem az állati állatorvosok intézményét. Az állami állatorvosoknak szervezési alapját az 1874: XX. törvényczikk 15-ik §-ában foglalt rendelkezés adta meg oly czélból, hogy általuk az állategészségügyre vonatkozó törvény és rendeleteknek végrehajtása ellenőriztessék. Azóta ezen intézmény annyira fejlesztetett, hogy ma már 47 egyén látja el ezen szolgálatot; az egész ország állatorvosi kerületekre van osztva, melyekben az állami állatorvosok, a közgazdasági érdekek javára, ellenőrző tisztüket teljesitik. Ezen állami állatorvosoknak teendőit irja le ezen fejezet és egyszersmind körülirja és meghatározza azon viszonyt, mely az állami állatorvosok és a közigazgatási hatóságok között fennáll. Mint minden törvénynek, mely cselekmények és mulasztásokkal foglalkozik, ugy ennek is megvan a büntető része. Erről szól a kilenczedik fejezet, melyben minősítve vannak a kihágások, meg vannak határozva a büntetések és azon hatóságok is, melyek a kihágásoknál fokozatosan eljárni illetékesek. Azon rendelkezés, hogy az ezen törvényben minősített kihágásoknál megítélt pénzbüntetések felerésze az illető községi pénztárnak jut, azon okból történt, mert ily utón elérhetőnek vélem azt, hogy a községek érdeklődni fognak ezen törvény határozatai iránt és elő fogják segíteni, hogy a kihágási esetek megtoroltathassanak. Végre a tizedik fejezet a szokásos zárhatározatokat tartalmazza. A jelen törvényjavaslatnak szükségessége az előrebocsátottak által átalánosságban indokolva lévén, a javaslat részleteinek indokolására térek át. Az I-ső fejezet (átálános határozatok) szakaszai bővebb indokolást alig igényelnek; mert habár a szomszédos Ausztriában az állategészségügy vezetése a belügyministernek ügyköréhez tartozik, nézetem szerint az Ugy természeténél fogva sokkal helyesebb, ha az állategészségügynek, tehát a közgazdaság egyik kiváló postulatumának legfelső kezelése a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministert illeti, vagyis e tekintetben a jelenlegi állapot tartatik fenn, annyival is inkább, mert a legutóbb Brüsselben tartott állategészségügyi nemzetközi congressus is ezen elvi álláspontot fogadta el (1. §.). Hogy ezen törvényből folyó intézkedések, a közigazgatási hatóságok teendőihez tartoznak és hogy ezen hatóságok panasz bevárása nélkül, hivatalból tartoznak eljárni, azt közigazgatási rendszerünk és állategészségügynek az állatállományra, tehát a közvagyonra kiható természete hozza magával (2—3. §.). A II. fejezet (intézkedések az állategészség előmozdítására és megóvására). A 4-ik §-ban a ragadós betegségekben lévő, vagy arról gyanús állatoknak az országba való behozatala vagy azon keresztül való átvitele tiltatik meg. Ezen intézkedésnek helyes volta kétségtelen, mert minden államnak kötelességében áll állatállományát megóvni. A törvény 5-ik §-a tüzetesebben határozza meg azon intézkedéseket, melyeket a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister tehet meg akkor, ha a szomszédos országok valamelyikében felmerült ragadós betegség a hazai állatállományt veszélyezteti; ezen szakasz tehát csak folyománya az előbbinek. Mind az osztrák (5. §.), mind pedig a német (7. §.) állam illető törvényeiben ezekkel azonos intézkedéseket találunk. A 6-ik §. a behozott állatokra nézve, a származásnak és egészségi állapotnak igazolását