Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

599. szám. 165 korlátozással birnak kötelesrészhez való igénynyel; a kir. leirat által törvényesített fiúnak elismert vagy örökbe fogadott gyermekét tehát épen nem, a királyi leirat által törvényesített gyermeknek kir. leirat által törvényesített gyermekét pedig csak akkor illeti a nagyatya után kötelesrész, ha az unokának saját atyja által való törvényesitésébe a nagyatya beleegyezett. Az, hogy a nö'nek házasságon kivül született gyermekei a nö' felmenö'i után kötelesrészben nem részesittetnek, feltűnő nem lehet akkor, midőn mint láttuk, több törvényhozás a házasságon kivül született gyermeknek és leszármazóinak csak az anya s nem egyszersmind az anyai rokonok után is ad törvényes örökösödési jogot. Nem mellőzhető e részben az sem, hogy jelenbeni hazai jogunk szigorú rendelkezésével szemben a törvényjavaslat a házasságon kivül született gyermek örökösödési jogának szabályozásánál úgyis elment azon határig, a melyen túl lépve könnyen a túlzás vádjával találkozhatnék. Az ellen, hogy örökbefogadás és kir. leirat által való törvényesités által a törvényes házasságból született leszármazók kötelesrészének csökkentésére könnyű alkalom ne szolgáltattassék, a családjog törvényhozási szabályozásáig a jelen törvényjavaslat életbeléptetését tárgyazó törvénybe fogván a megfelelő intézkedések felvétetni: e részben itten különös rendelkezéseket felvenni szükségesnek nem mutatkozott. 84—85. §§. A leszármazók kötelesrésze, s az ugyanazokat megillető törvényes örökrész közötti viszony követeli, hogy a leszármazók kötelesrészének kiszámításánál rendszerint a hagyatéki vagyonhoz hozzászámittassanak, s illetőleg a kötelesrészre jogosítottnak kötelesrészébe betudassanak azon előre vett értékek, a melyek a 46. és következő szakaszok szerint a leszármazók törvényes örökrészébe betudandók. A betudás tárgyát képező adományoknak a kötelesrész megszabásánál a hagyatéki vagyonhoz való hozzászámitását, s a jogosítottnak kötelesrészébe való betudását ugyanazon indokok támogatják, a melyek a 46. és következő szakaszok indokolásánál felhozattak. Ha ugyanis a 46. és következő szakaszokban megjelölt adományozások olyanoknak tekintendők, a melyeket az örökhagyó leszármazóinak törvényes Örökösödési részébe be kell tudni, mert ezen adományozások mintegy az örökségre adott előlegezéseknek tekintendők, s mert ha a leszármazók közötti egyenlő osztály igazságos követelménye így hozza magával: akkor önként következik, hogy ugyanezen adományok a törvényes örökösödési résznek végrendelkezési intézkedés által el nem vonható hányadát képező kötelesrészbe is betudassanak, illetőleg a leszármazók által előre vett értékek a kötelesrész kiszámításánál a hagyatéki vagyonhoz hozzászámittassanak; mert ha ezen hozzászámitás és betudás mellőztetnék, akkor a leszármazóknak egyenlő jogosultsága érzékenyen és méltánytalanul sértetnék meg. A 46. és következő szakaszok szerint betudandó adományoknak a hagyatéki vagyonhoz való hozzászámitását a 84-ik §. azon korlátozással rendeli el, hogy a kötelesrósz kiszabásánál a 81. §. szerint számításba nem veendő leszármazó által kapott adományok hozzászámitás tárgyát csak akkor képezik, ha ezen leszármazók helyébe azoknak további leszármazói lépnek. Azon leszármazók ugyanis, a kik a kötelesrész kiszámításánál számításba nem vétetnek a törvényjavaslat 8. és 13-ik §-ai szerint úgy lévén tekintendők, [mint a kik az örökhagyót megelőzőleg haltak meg, ha helyökbe a tőlök származó további leszármazók nem lépnek, a kötelesrész megállapításánál egyáltalán nem jönnek tekintetbe ; s ennélfogva az ilyen leszármazó által előre vett értékek a többi leszármazó kötelesrészének kiszámítása szempontjából a hagyatéki vagyonhoz hozzá nem számithatók. Ezen intézkedés azonban nem zárja ki azt, hogy ha az ilyen leszármazó törvényes örökösödési részét meghaladó adományozásban részesittetett: azon leszármazók, a kiknek kötelesrésze sértve van és a hagyatékból ki nem telik, ama leszármazó mint megajándékozott ellen