Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

166 599. szám. érvényesítsék igényeiket; a mint ez különben a törvényjavaslat 107-ik §-ában kifejezetten is szabályozva van. Az iránt, hogy a kötelesrészre jogosítottnak kötelesrészébe a 46. és következő szakaszok szerint betudandó adományok feltétlenül, másnemű ajándékozások pedig akkor tudandók be, ha a kötelesrész a 64-ik §. szerint a hagyatéki vagyon és az egy vagy több izben elajándékozott vagyon együttes értéke után szabatik ki, — már a 65-ik §. tartalmaz rendelkezést, mely a 85. §. szerint a leszármazókra is alkalmazandó, azon korlátozással mindazonáltal, hogy oly egyénnel szemben, a ki maga nem kötelesrészre jogositott, betudás tárgyát csak azon adományok képezhetik, a melyek a 46. és következő szakaszok szerint a törvényes örökösödési részbe is beszámitandók lettek volna. Ennélfogva ha a szülő egyetlen gyermekét, vagy valamennyi leszármazóját kitagadja vagy a kötelesrészre szorítja, a végrendeleti örökös a 46. és következő §-ok szerint betudás tárgyát nem képező ajándéknak a kötelesrészbe való betudását akkor sem követelheti: ha a kötelesrész a-64-ik §. szerint szabatik ki. A leszármazók ezen kedvezményezését a rokoni kapcsolat közelsége és bensősége indokolja. 86. §. A kitagadási okok létjogosultságának igazolása és a kitagadási okoknak az érdemetlenségi esetekhez való viszonyulása már a 78—80. §-ok, illetve a 6. és 7. §-ok indokolásánál előadatván, e szakasznál, mely azon okokat adja elő, a melyeknek fenforgása esetében az örökhagyó leszármazók kitagadhatja, csak a kitagadás egyes okainak vizsgálata válik szükségessé. Nem szenved kétséget, hogy a kitagadás okainak szabályozása felette fontos és felette nehéz is. Ha elvi álláspontul felállítjuk is, hogy a kitagadás olyan okok miatt, s illetve olyan esetekben engedendő meg, a melyekben a kötelesrészre jogositott, a családi szoros kapcsolatot azzal össze nem egyeztethető cselekménye által önmaga tépi szét, midőn önviselete által a családra gyalázatot hozva, méltatlanná teszi magát arra, hogy a törvény biztositotta jog részesévé legyen, ezen elvi álláspontnak az egyes okok megállapításánál való alkalmazása felette nehéz. Nehéz megvonni azon határt, melyen túllépve, vagy innen maradva, vagy a túlszigor vagy az indokolatlan engedékenység vádja érhetné a törvényhozást. Nehéz annál inkább, mivel e részben az ismertebb európai törvényhozások is igen eltérő álláspontot foglalnak el. A kitagadási okok megállapításánál a törvényhozások általában a specificus esetek tüzetes és taxativ felsorolásának rendszerét fogadják el, s ezt teszi a törvényjavaslat is. Midőn az határozandó meg, hogy a végrendelkező akarata ellen a legközelebbi családtagoknak a törvény által biztosított kötelesrészt az örökhagyó mikor van jogosítva elvonni: a jogbiztonság megköveteli, hogy ezen okokat maga a törvény minden kételyt kizáró módon, a specificus okok taxativ felsorolásával állapítsa meg, s általánosságban tartott határozatokkal a bírói magyarázatnak tág tért ne engedjen. Ezért nem mutatkozik utánzásra méltónak e részben a zürichi törvénykönyv, mely a 2042. §-ban kitagadási oknak mondja, ha a kötelesrészre jogositott az örökhagyó iránt köteles rokoni tekintetet durva módon megsérti, vagy konokul megveti, avagy ha oly közönséges bűntettért büntettetett meg, a mely nyilván valóan alacsony és erkölcstelen érzületet árul el. Ezen törvény mellett az, hogy tulajdonképen mely cselekvények képeznek kitagadási okot, nagyon is a biró bölcs belátásától függ. Ennek ellenében tehát a törvényjavaslat a legtöbb törvényhozási munkálatok nyomdokait követve, a specificus taxativ felsorolás rendszerét tette magáévá, és a kitagadási okokat az újabb törvényhozási munkálatok alapján s a Hármas tvkv. I. r. 52. és 53. czímeiben találkozó életképes elemek figyelemre méltatásával állapitotta meg. A kitagadási okok 1., 2., 3. és 5-ik pontjai oly cselekvényeket, illetve mulasztásokat minősítenek kitagadási okoknak, a melyek a családi érzület nyilvánvaló megtagadását képezik. Azon gyermek, a ki szülőjét vagy szülőjének házastársát bűntett elkövetésével tudva hamisan