Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

599. szám. 145 ződésnek nagy fontossága és rendkívüli hordereje indokol. — Ugyanezen szakász végre azon rendelkezést is tartalmazza, hogy az atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt álló személyek az őket illető Örökösödési jogról gyámhatósági jóváhagyás mellett sem mondhatnak le. Annak megállapítása, hogy cselekvési képességgel nem biró egyének nevében kötött lemondási szerződés joghatálylyal nem bir, annak méltatásán alapul, hogy a lemondást tárgyazó jogügylet nagyfontosságú következményeire való tekintettel nem mutatkozik czélszerűnek, hogy a törvényes képviselő azon jogosultsággal ruháztassák fel, miszerint a képviseltjére ily fontos jogügyletet, habár gyámhatósági jóváhagyás mellett köthessen. Részben ugyanezen álláspontból indul ki a porosz Landrecht (II. r. II. ez. 484. §.), midőn előírja, hogy oly szerződéseket, melyek által a gyermekek öröklési jogukból kizáratnak, vagy kötelesrészök megcsonkittatik, a szülők csak nagykorú és az atyai hatalomból elbocsátott gyermekekkel és csak a rendes bíróság előtt köthetnek. 58. §. A törvényjavaslat értelmében a törvényes örökösödési jog és a kötelesrészhez való jogosultság a legszorosabb kapcsolatban áll egymással. Kötelesrészhez csak az jogosult, a kit törvényes örökösödési jog illetne, és a kötelesrész a törvényes örökösödés arányában van megállapítva. Az 58. §-nak azon rendelkezésében, hogy ha csak a lemondásban az ellenkező kikötve nincsen, a törvényes örökösödésről való lemondás a kötelesrészre is és viszont a kötelesrészről való lemondás a törvényes örökösödésre is hatályos, a fentebbi szoros kapcsolat, másfelől pedig az nyer kellő méltatást, hogy tulajdonképen a kötelesrész képezi azon részét a törvényes örökösödési résznek, a melyre nézve a kötelesrészre jogosítottat az örökhagyó egyoldalú intézkedése ellen biztosított igény illeti, s épen ezért kifejezett feutartás esetén kivúl nem vélelmezhető az, hogy a ki lemondott a törvény által biztosított kötelesrészhez való igényről, az örökhagyónak Önkényes akaratától függő törvényes örökösödési jogát fentartani akarta volna. 59. §. A lemondásnak a lemondó leszármazóira való hatálya tekintetében az osztrák polgári törvénykönyv 551. §-ban az van előírva, hogy az az utódokra is feltétlenül kihat. A zürichi polgári törvénykönyv 2131. §-a értelmében a lemondásnak az utódokra akkor van hatálya, ha a lemondó az Örökhagyót túléli. A szász polgári törvénykönyv 2561. §-a szerint a lemondás akkor bir hatálylyal a lemondó örököseire, ha egyszersmind ezek nevében lön kijelentve. A törvényjavaslat az osztrák polgári törvénykönyv álláspontját teszi magáévá, mert habár a távolabbi leszármazókat az örökösödési jog nem a közelebbi leszármazó képviseleti jogán, hanem önállóan illeti meg, és ennélfogva elméleti szempontból az 59-ik §-nak rendelkezése alig indokolható ; mindazáltal, tekintettel arra, hogy az örökségről való lemondás rendszerint a lemondónak kielégítése mellett történik, és hogy a lemondás joghatályának a leszármazókra való kiterjesztése nélkül a családi viszonyoknak megfelelő czélszertí rendezése nemcsak felette megnehezítve, hanem sokszor lehetetlenné téve lenne: a gyakorlati élet követelményei azt kívánják, hogy az örökségről való lemondás joghatálya a lemondó leszármazóira is kiterjesztessék; a mely rendelkezés ellen fenforgó elméleti aggályok enyhítésére szolgálnak a lemondás joghatályának a törvényjavaslat 60. és 61-ik §-aiban foglalt korlátozásai is. 60., 61. §§. A 60. §-ban felállított azon törvényes vélelem, hogy az örökhagyó valamely leszármazójának lemondása, ha más leszármazói is vannak, kifejezett rendelkezés nem léte esetében csak ezen leszármazók javára történtnek tekintendő: a szerződök valószínű akaratára van visszavezetve; mert ha például három testvér közül egy a szülő utáni örökségről akár kiegyenlítési érték mellett, akár e nélkül lemondott, joggal feltehető, hogy a szerződőknek az volt szándéKÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. XX. KÖTET. 19