Képviselőházi irományok, 1884. XIX. kötet • 542-590. sz.

Irományszámok - 1884-554. A közmunka és közlekedésügyi minister jelentése, az országgyüléshez, a nyiregyháza-mátészalkai helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

264 554 szám. Miután sem a szóban levő pálya kiépítése, sem a benyújtott részletes tervekre nézve akadály nem merült fel; miután továbbá az előterjesztett pénzbeszerzési tervezet, illetve az építési vállalkozóval létrejött megállapodások is elfogadhatóknak találtattak: az engedélyezési •/. tárgyalások rövid idő alatt lebonyolittattak, s a létrejött megállapodások alapján a •/. alatt másolatban csatolt engedély-okmány Herczeg Odescalchi Gyula, Tisza István és Mandel Pál országgyűlési képviselők, mint engedélyesek részére a mai napon, az 1880: X?£XI. t.-cz. 1. §-a alapján kiadatott. Midőn e körülményt az épen idézett törvényszakasz értelmében tisztelettel bejelenteném; legyen szabad a szóban lévő vasútra,- illetve az engedélyokmány határozmányainak megvilágítására nézve a következőket előadnom: Az engedélyezett vonal a m. kir. államvasutaknak a magyar északkeleti vasúttal közösen használt nyíregyházai állomásából kiindulva, Nagykálló, Kállósemjén, Nyir-Bátor, Császári és Hodász községek határain keresztül Mátészalkáig vezetend. A vonal hossza 57 kilométer. Miután sem a rendes forgalom igényei, sem a cs. és kir. közös hadügyministerium részéről a hadi menetrend keresztülvitele szempontjából nem látszott megengedhetőnek, hogy a helyi érdekű pálya a csatlakozó m. kir. államvasutak nyilt vonalába ágazzék be, — ennélfogva a csatlakozás tekintetében, mint az emiitett fontos érdekek szempontjából legmegfelelőbb, azon megoldás fogadtatott el, hogy a helyi érdekű vasút közvetlenül a nyíregyházai állomásból és pedig a második állomási vágányból ágazzék ki, s mintegy 39 km. hosszúságban a m. kir. államvasutak nyiregvbáza újfehértói vonalszakaszán a második vágány esetleges kiépítésére fentartott területen haladva, vezettessék kijelölt végpontja felé. Ez a kérdés már az engedélyokmányban rendeztetik és pedig akként, hogy az állam, mely az 1880 : XXXVIII. t.-czikkel beczikkelyezett szerződés 8. §-a értelmében, az említett második vágányterület felett is — mint a tiszavidéki vasút jogutódja — korlátlan rendelkezési joggal bír, a kérdéses 3*9 km. hosszú területet 30,000 frt névértékű törzsrészvény ellenében a helyi érdekű vasút tulajdonába engedi át. Jogilag ezen rendezés kifogás alá nem eshetik; s az ellen a m. kir. államvasutak érdekei szempontjából sem tehető kifogás; mert — miután a nyíregyháza-tokaji vonal oly kisebb forgalmú állampályák közé tartozik, melyen a második vágány kiépítésének szüksége csak a távol jövőben lévén kilátásba vehető, a kérdéses Il-ik vágány-területnek, — mint egy gyakorlatilag ki nem használható államvasuti ingatlannak, — elidegenítése az áilamvasutakra nézve hátránynyal nem jár. A helyi érdekű pálya legnagyobb emelkedése: 5Yoo. A legélesebb kanyarodás félátmérője 300 méternél kisebb nem lehet. — A pályán lerakandó aczélsínek súlya folyóméterenkint 22*2 klgrammnál könnyebb nem lehet. Az egész pályán három állomás és ugyanannyi kitérő létesítendő. — A nyíregyházai állomás kibővítését a m. kir. államvasutak és a magyar észak-keleti, vasúttársaság fogják teljesíteni egyenkint 25 — 25,000 frtnyi törzsrészvény átengedése ellenében. — Miután a kérdéses állomás a hadi menetrend szempontjából ugy is átalakítandó, illetve kibővitendő volt; ennélfogva a helyi érdekű vasút beágazása az emiitett vasut-igazgatóságokra külön terheket nem ró, s a mennyiben mégis e czímen némely kisebb előállítások válnak szükségesekké, ezek költségeiért az átengedendő törzsrészvényekben megfelelő ellenszolgálmány nyujtatik. Forgalmi eszközökre az építési tőkében 116,000 frt vétetett fel; mely összeg fejében a megfelelő számú és minőségű üzleteszközök beszerzendők. A pálya üzletét az engedély egész tartamára a magyar észak-keleti vasút veszi át,