Képviselőházi irományok, 1884. XV. kötet • 494-505. sz.

Irományszámok - 1884-502. Törvényjavaslat, a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról

502. szám 91 E tekintetben korlátozás csak annyiban volt alkalmazandó, hogy a nevelési járulék összege nem lehet magasabb, mint az özvegy nyugdíj-összege, mert ezen megszorítás nélkül, gyermekeknek nagy száma esetében, az özvegy nyugdíja a nevelési járulékokkal együtt többet tehetne ki, mint az elhunyt férjnek (atyának) beszámítható javadalmazása kitett. Hasonló okból megállapittatott továbbá, hogy ha a férj nyugállományban halt el, az özvegy nyugdíja és a nevelési járulékok összege a férj (atya) nyugdíját meg nem haladhatja. Ugyanezen elvek foglalvák az 1885. évi XI törvényczikk 43. és 46. §-aiban is. A 15. §-los. Ezen szakasz rendelkezése összhangzásban áll az 1885. évi XI. törvényczikk 38. és 40-ik §-aival. A 16. §-hos. A már a 10. és 11. §-nál felhozott indokokból kiindulva, hogy a nevelési járulék csak segélyül szolgál az anyának, a szülők nélküli és ezekhez hasonló árvákról (10. §. c) illetékeiknek, ezen szakaszban megállapított felemelése által különösen gondoskodni kellett. E szakasz rendelkezése megfelel a már többször hivatkozott 1885. évi XI. törvényczikk 44. §-ának. Azon elv, hogy a nevelési járulékok összege az 50°/° pótlékkal együtt sem haladhatja meg az özvegyi nyugdíjat, épen ugy mint a 14. §-ban, itt is kifejezésre jutott. A 17. §-hoz. Ezen szakasz a 6. §-nál felhozottak által van indokolva. A 18. §-hoz. Ezen §. rendelkezései megfelelnek az 1885. évi XI. t.-czikk 49. §-ának és a katonai illetékszabályokon, valamint az 1875: LI. t.-czikk 25. §-án alapszanak. A 19. §-hoz. Az ezen szakaszban felvett megszűnési okok megfelelnek ugy az eddigi ellátási szabályoknak, mint az 1885. évi XI. törvényczikk 50. §-ában foglalt határozatoknak. II. FEJEZET. A legénység özvegyeinek és árváinak ellátása. A 20. és 21. §-oMoz. A legénység özvegyeinek szabályszerű nyugdíjazásánál a nősülési szabályzattal egybehangzóan megállapittatott, hogy csak valóságos altisztek özvegyei és pedig csak akkor nyugdíjképesek, ha a házasság a férj tettleges szolgálata idejében az első mód szerint köttetett, vagy ha az, az első osztályba tartozó házassággá átváltoztattatott és ha a férj mindkét esetben tettleges szolgálata közben bekövetkezett elhalálozásának idejében a fennálló katonai ellátási törvény értelmében az állandó katonai ellátásra már törvényes igényt szerzett. Ha azonban a férj halála tettleges szolgálatának idején kivül következett be, az elhaltnak, — hogy az özvegye nyugdíjképes legyen, — vagy valamely katonai rokkantak házának ellátási állományába kellett tartoznia, vagy ezen ellátás helyett a rokkantak nyugdíj élvezetében kellett állani. Első módozatú házasság alatt tettleg szolgáló altisztnek oly házassága értendő, melynek tartama alatt a nő és a gyermekek a férjjel együtt laknak és a katonai illetékszabályzatban 12*