Képviselőházi irományok, 1884. XV. kötet • 494-505. sz.

Irományszámok - 1884-502. Törvényjavaslat, a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról

92 502. szám. meghatározott kedvezményekben részesittetnek; megjegyeztetvén, hogy azok száma szolgálati és pénzügyi indokoknál fogva annyira korlátozva van, hogy általában a közös hadseregnél a valódi altisztek békelétszámában 10. részének, a m. kir. honvédségnél pedig 1 — 1 zászlóaljnál két altisztnek és egy puskaművesnek engedhető csak meg első módozat szerinti nősülés. Az imént emiitett megszorítások azonban a legénységi özvegyek nyugdíjképességét illetőleg a 21. §-ban szabályozott kivételes ellátás esetében elesnek; minek folytán a hatósági engedélylyel vagy a nélkül az első vagy második mód szerint kötött házasságra való tekintet nélkül ugy altiszti, mint közlegénységi özvegyek az állandó évi nyugdíjra feltétlenül igénynyel birnak akkor, ha a férj az 1. §. a) pontjában meghatározott körülmények között halt el. A 21. §. rendelkezése különben kiterjed nemcsak az altiszteknek, hanem a hadsereg tettleges állományának, hadtengerészetnek és honvédségnek összes legénységére, valamint a tartaléknak, szabadságolt honvédségnek és a népfölkelésnek legénysége özvegyeire is, ha a férj elhalálozása az ott közelebbről megjelölt körülmények között következett be. A 22. §-ho2. Az itt felsorolt kizárási okok a tiszti özvegyekre vonatkozólag a 3. §-ban felhozottakhoz hasonszerűek; megjegyeztetvén, hogy az utóbbi §-ban foglalt többi kizárási okok csakis tiszti özvegyeknél nyerhetnek alkalmazást. A 23. §-ho0. A legénységi özvegynek és bizonyos fokig az árváknak is kereseti képessége tekintetbe vehető és veendő, miután előbbinek a legtöbb esetben már a házasság tartama alatt a család fentartásához valamely kereset által hozzájárulnia kell, mig a gyermekek az iskolalátogatás mellett közvetve vagy közvetlenül többnyire élelmüket is megkeresik és mivel továbbá a legénységi családok életszükségletei és társadalmi viszonyai egészen mások s a gyermekek nevelése kevesebb költségekkel van összekötve, mint a tisztek hátrahagyottjainál. A tervezett nyugdíjak és nevelési járulékok ennélfogva nem haladják ugyan túl a legszükségesebbnek mértékét, mindazonáltal a legénység hátrahagyottjaira nézve - miután ezen özvegyek és árvák eddigelé semmiféle állami segélyre sem tarthattak igényt — valódi jótéteményt képeznek. A 24. §-hoz. A törvényjavaslat itt azon rendelkezést vette fel, hogy oly legénységi özvegyeknek, a kik teljesen keresetképtelenek és vagyontalanok, ha férjük az ellenség előtt stb. vesztette életét, a tiszti özvegyek (5. §.) részére is 50%-kal magasabban megállapított békenyugdíj mellett még egy 48 írtból álló évi segély nyújtassák s e tekintetben irányadó volt, hogy ilyen legénységi özvegy egy még keresetképessel szemben nagyon kedvezőtlen helyzetben van s a neki járó nyugdíjjal — a pótlék nélkül — magát alig tarthatná fenn. A 25. §-Us. A tiszti özvegy részére isméti férjhezmenetele esetében a 9. §-ban biztosított azon választási jog, hogy vagy végkielégítést kérhet, vagy a nyugdíjat magának fentarthatja — a legénységi állományba tartozó személyek özvegyeinek nem adatott meg; kik a helyett egy évi nyugdíjösszeggel végkielégittetnek, miután itt nem szerepelnek oly társadalmi tekintetek, mint a tiszti özvegyeknél. A 26. és 27. §-ohhoz. Ezen §-ok rendelkezései megfelelnek a tiszti árvák részére a 10. és 11. §-okban megállapított szabályoknak s az atyának katonai minősége által feltételezett eltérések itt felveendők voltak.