Képviselőházi irományok, 1884. XIV. kötet • 446-493. sz.

Irományszámok - 1884-454. Törvényjavaslat, a mosztár-metkovicsi keskenyvágányú vasutnak Szerajevo felé a Ráma torkolatáig való folytatásáról

454. szám. 43 keikre nézve, már régóta nem jelentéktelen forgalom és csereüzlet áll fenn, mely forgalom a két tartományrészt összekötő utak jobb karba helyezése, főleg pedig az í,000 méter magasságú vízválasztó Iván hegyen át vezető út kiépítése óta állandóan öregbedik. Kétségtelen tehát, hogy Boszniának Herczegovinával való vasúti összeköttetése nemcsak azon politikai szempontból fontos előnynyel járna, hogy a lakosságban az összetartozóság érzete mindinkább érvényesülne és megerősödnék, hanem a könnyebb s olcsóbb személyes áruszállítás utján származó számos új érintkezési pontok ál al a két tartományrész között immár fennálló forgalmat is emelné, és a tartományrészek gazdasági életének fejlesztését lényegesen előmozdítaná. Különösen nagyjelentőségű volna ilyen összeköttetés Bosznia kivitelére nézve. Bosznia kiviteli czikkei közül mindenekelőtt figyelembe veendők: a jobbára a tartomány belsejében levő bányaüzemek termékei, melyek közül főleg a cevljanovici cseleny (mangán)bányászat, a dubosticai chrombányák s a fojnicai antimonbányák említendők, továbbá a varesi felette dús vastelepek, melyek nagyobbmérvű kiaknázása azonban csak ezután lesz munkába veendő, — végül a tömegénél fogva nehezen értékesíthető fa. A mi főleg a fát mint kiviteli czikket illeti, meg kell említeni, hogy fában gazdag erdővidékek csak akkor lesznek megnyithatók s megfelelő módon értékesíthetők, ha Boszniát Herczegovinával, illetőleg a tengerrel vasút fogja összekötni. Hogy ilyen összeköttetés hiánya hová vezet, az kiviláglik azon tényből, hogy a fában szűkölködő szomszédos Dalmáczia, de söt Herczegovina is faszükségletüket aránytalanul magas árak mellett idegen országokból kénytelenek fedezni, mert vasút hiányában nem áll módjukban a szükséges épület- és szerszámfát a közel fekvő boszniai erdőségekből beszerezni. Szerajevótól Mostarig létesítendő vasúti összeköttetés tehát, mindezen itt felsorolt, kiviteli czikkeknek első sorban Metkovicson át utat nyitna déli Olaszországba, Görögországba és Egyptomba, tehát azon tartományokba, melyekbe az osztrák-magyar monarchia hasonló czikkeinek kivitele, már csak az osztrák-magyar kikötőkig való hosszas szállítás jelentékeny költségei miatt is, alig említésre méltó. A gabonával ép ugy áll a dolog, mint a fával. Dalmáczia és Herczegovina ezen czikkbeli szükségletét jobbára tengeren át, Oroszországból fedezi, mig Bosznia, mint ezen két tengerparti tartománynak közvetlen hatterülete, főleg északi részeiben, a termékeny Száva-völgyben, dús gabonatermékeire nem talál vevőt. Szerajevó és Mostar között létesítendő vasúti összeköttetés, a Bosznia és Herczegovina közötti belső kereskedést bizonyára felelevenítené, Herczegovinát idegen gabona behozatalától felmentené, és lényegesen hozzájárulna a boszniai gabonatermesztésnek s ez- utón az összes lakosság jólétének emeléséhez. De nemcsak a kivitel, hanem még nagyobb mérvben a behozatal teszi kívánatossá a mostár-metkovicsi vasút kiépítését, illetőleg ennek a boszna - völgyi vasutial való összeköttetését. A megszállott tartományoknak a monarchia általános vámkötelékébe történt belevonása folytán iparczikkek, csekély kivétellel, csakis a monarchiából szerezhetők be. Ha ily czikkeknek behozatala ma még nem igen jelentékeny, rnégis kétségtelen, hogy a monarchia iparának javára fog válni, ha a megszállott tartományokat termékeivel elláthatja. A megszállott tartományok folyton haladó gazdászati és értelmi fejlődéséből önként következik, hogy az ilynemű czikkek szükséglete is folytonosan növekszik és hogy ennek következtében min-