Képviselőházi irományok, 1884. XIII. kötet • 427-445. sz.

Irományszámok - 1884-430. Törvényjavaslat, az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifájáról szóló 1882. évi XVI. törvényczikk módositásáról

172 430. szám. Ezen változott viszonyok között kívánatosnak látszik az asbest-árúkat megvámolás szempontjából törvényben osztályozni s e mellett ezen új belföldi iparág védelméről gondoskodni. Ezen indokok alapján birálandók meg az új tételek, melyek részleteiben lényegileg a német vámtételeknek felelnek meg. A kormányjavaslatnak 246. b) sz. a. 5 frttal 100 kg.-kint megvámolt czikkek közül nagyobb jelentőséggel birnak a színezett festő földneműek. XXXVII. osztály. Agyagárúk. Födélcserepeknél a mostani tarifa csupán a szerint tesz külömbséget, vájjon mázzal vannak-e vagy a nélkül. Ez utóbbi esetben a födélcserepek az átalános vámtarifa szerint is vámmentesek, mig a mázosokra az átalános vámtarifa 50 kr. vámot állapit meg, mely vám azonban az Olaszországgal fönnálló kereskedelmi szerződés folytán ez időszerint nincs gyakorlatban. Tényleg mindamellett a födélcserepek átalános forgalma alatt egy másnemű megkülömböztetés mégis létezik, mely megkülömböztetésnek a forgalomban fontos szerepe van és melynek újabb vámtarifákban, mint pl. a Németbirodalomban, a vám magasságának megállapítását illetőleg is, nagy szerep jutott. Ez a rovátkos cserepek (Falzziegel), másként franczia födélcserepek, a közönséges födélcserepektől való megkülömböztetése. A rovátkos födélcserepek gyártása Francziaországból indult ki, honnan Elszaszon át a többi Németországba és Svájczba is átment. Ausztriában is kezd gyártásuk fejlődni és AlsóAusztrián kivül Krajna-, Stájer-, Cseh- és Morvaországban elterjedni. A belföldi termékek kelendősége mindamellett, éppen mert eddigelé semmiféle vámmal védve nincs, a tömeges külföldi verseny következtében nagyon kedvezőtlen. A külföldi, részben az osztrák határhoz egészen közel fekvő gyárak, állandó raktáraknak a belföldön való fölállítása által, árúiknak mind nagyobb kelendőséget tudnak szerezni és így a belföldi termékek piacza mind kisebb körre kezd szorulni. Igen nehéz helyzetben van a belföldi ipar a tü\álló-(chamotte) és a közönséges kőanyagok gyártása tekintetében. Ezek nagyobbára nagy mennyiségben forgalomba jutó árúk, melyek ezért nagyon is figyelembe veendők és melyeknél a tüzelőanyagon kivül leginkább még a szállítási költségek jönnek tekintetbe. Mindkét tekintetben a kedvezőtlen viszonyok határozottan a mi gyáraink és telepeink részén vannak, a mi a külföldi versenynek nagymérvű előhaladásából tűnik ki leginkább. A dolog' természetében fekszik, hogy ezen árúk előállítása, melyek az építkezések-, csatornázások-, stb.-nél mind nagyobb jelentőségre jutnak, csakis nagyban fizeti ki magát, mi azonban ismét csak úgy eszközölhető, ha az illető gyári termékek forgalma bizonyos irányban specziálizálódik. A mi belföldi iparosaink arra a fokra, melyben a külföldi versenytársak állanak, tekintve, hogy a mi iparunk ez ágban aránylag még nem régi keletű, csak úgy juthatnak, ha biztos piaczra tesznek szert és ezt tartva szem előtt, a jelenlegi törvényjavaslat a 250., 251. és 251. (b) számoknál tartalmazza azon javaslatokat, melyek ezen ipar védelme szempontjából czélszerűek. A mi különösen a 250. szám alatt foglalt, külön meg nem nevezett chamotte-árúkat illeti, még a következők jegyezhetők meg. A múlt évi márcziusi vámnovella a fönnebb kifejtett okokból elvben kimondotta a chamotte-ipar védelmének jogosultságát és ennek megfelelöleg tüzhatlan csövek, olvasztótégelyek, retortákra stb.-re nézve megfelelő javaslatokat tartalmazott ; ellenben a tulajclunképeni chamotte-téglákra, továbbá idomított kövekre (Fa^onsteine) nézve a vám emelésétől egyelőre eltekintett. Az azóta eszközölt tanulmányok alapján azonban kitűnt, hogy a belföldi ipar (kohók, coakstelepek, üvegipar stb.) egyátalán nincs az utóbbi czikkek