Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.
Irományszámok - 1884-176. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, magánosok elleni erőszak bűntettével vádolt dr. Rácz Géza országgyülési képviselő mentelmi ügyében
26 176. szára. melynek helyéül Kossuth terét jelölték ki s ünnepi szónokul Ugrón Gábor országgyűlési képviselőt kérték fel. Czegléd város polgármestere, B. Molnár Sámuel a kért engedélyt megadta s a rend fentartása czéljából erről a város kapitányságát is értesítette. A czeglédi függetlenségi párt úgynevezett százas bizottsága a fentebbiekről értesülvén, hasonlóképen egy márczius hó 15-én tartandó ünnepély rendezhetéseért folyamodott; az ünnepély megtartásának helyéül hasonlókép Kossuth terét s ünnepi szónokul Verhovay Gyula országgyűlési képviselőt jelölvén ki. A polgármester ez utóbbi kérelem teljesítését megengedhetőnek nem találta s folyamodókat más hely, vagy idő megjelölésére utasította. Erre Makay Ferencz czeglédi ügyvéd, a czeglédi függetlenségi párt úgynevezett 100-as bizottsága nevében bejelenté, hogy ők az ünnepélyt a kijelölt helyen ugyan, de akkor szándékoznak megtartani, mikor azt Ugronék befejezték. A polgármester ezt annak kijelentésével vette tudomásul, hogy az első ünnepély befejezése után legalább egy negyed órai szünetnek kell eltelni, mielőtt a második ünnepély kezdetét venné s erről miheztartás végett a rendőrkapitányt értesítette. Márczius 14-én este Verhovay Gyula, Csatár Zsigmond, Szemnetz Emil és dr. Rácz Géza kíséretében Czeglédre érkezvén, értesültek arról, hogy másnap az úgynevezett Kossuthtéren első sorban Ugrón Gábor fog ünnepi szónoklatot tartani, értesültek továbbá arról is, hogy ez irányban a hatósági intézkedések is megtétettek, melyek értelmében Verhovay Gyula ünnepi szónoklatát az első sorban jelentkezők után csak egy negyed óra közbenvetésével kezdheti meg. Verhovay Gyula erre beszédet tartott a néphez, utána Csatár Zsigmond, majd Mészáros Lajos czeglédi lakos szólalt föl, hangsúlyozván az utóbbiak azt, hogy nem kell tért engedni az ellenpártnak, s előre el kell foglalni a Kossuth-tért, s megakadályozni, hogy Ugrón Gábor szólhasson. E czélból kiadatott a jelszó, hogy minden egylet márczius 15-én reggel 8 óra előtt a Kossuth-téren jelenjék meg, hogy ott a szónoklatok megtartására felállított emelvényt foglalják el, s ne engedjék, hogy az ellenpárt szóhoz jusson, még ha a szélsőségig is kell menni. Ezen izgató szónoklatok után az úgynevezett sárga körben a másnapi teendőkre nézve megállapodásokat létesítettek, a melyek következménye az lett, hogy márczius 15-én kora reggel az előző napon felizgatott s összecsődült nép által a Kossuth-tér elfoglaltatott, s midőn az isteni tisztelet végeztével templomból kijövő vendégképviselök a hatóságilag megállapított sorrend szerint az emelvény felé tartottak, azt az odacsődült helybeliek s megérkezett vendégek, közöttük dr. Rácz Géza által is elfoglalva találták, s midőn a nekik utat nyitó népen át ahhoz közeledni akartak, az onnan kitört óriási lárma, ökölfenyegetés, kalaprázás, zászlólobogtatás, s azon szavak által »/e a\%al a {sidó követtel* fellázított nép ellenük fordult, s őket szidalmazó szavakkal, majd minden oldalról megindult tojás- és kődobálásokkal visszariasztotta. Az ünnepély megtartásában ilyeténkép megakadályozott Ugrón Gábor képviselő és társai testi épségük megóvása tekintetéből kénytelenek voltak a közeli városházára visszavonulni. Rövid idővel a vázolt jelenetek után Ugrón Gábor újból megjelent a néptömeg között, de alig vették őt észre, s alig haladt egy pár lépést az emelvény felé, midőn arról újból felhangzott az éktelen lárma, fenyegető kiáltozások: >üssétek e\t a feketét, e\ a\\< Egymás kezéből kapkodták a zászlót, rázták, szurkáltak a közeledő felé; Persay Ferencz, Széli György, Szemnetz Emil és dr. Rácz Géza önmagukból kikelve, toporzékoltak, s felemelt ököllel fenyegetőztek, mig Cs£h János nevezetű egyén a kezében tartott zászlóval lecsapott Ugrón Gábor felé, mire mintegy jeladásra emelkedtek a botok, s előbb Asztalos János s később mások is ütötték Ugrón Gábort T
