Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.

Irományszámok - 1884-195. Törvényjavaslat, a magyar kir. államvasutak s ezek gépgyára, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyár és a vasművek forgó tőkéjének beszerzéséről

132 19?. szám. Melléklet a 195. számú irományhoz. Indokolás, „a magyar királyi államvasutak s ezek gépgyára, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyár és a vasművek forgó tökéjének beszerzéséről" szóló törvényjavaslathoz. A m. kir. államvasutak, valamint ezek gépgyára és a diósgyőri vas- és aczélgyár eddig külön megállapított üzleti forgó tőkével nem birtak s ebbeli szükségletük, mely 1884. végével kereken 117* millió forintra rúgott, költségvetési fedezet hiányában az államkincstárnak más rendeltetéssel biró jövedelmeiből lett a pénztári készletek terhére előlegképen fedezve. Az ily módon igénybe vett jelentékeny összegek az államháztartásban állandóan nélkülözhetők nem lévén, szükségesnek mutatkozott ezen forgalmi tőke kérdését szabályozni és az e czímen előlegezett összegek megtérítése iránt intézkedni. E végből a kormány még az 1884-ik év folyamán tárgyalásokat indított meg, melyek a kiküldött vegyes bizottság által, melyben a közmunka- és közlekedési minister és pénzügyminister és az államvasutak kiküldöttei résztvettek, 1884. deczember 7-én befejeztettek. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvek tanúsága szerint ezen tanácskozások azon eredményre vezettek, hogy leghelyesebb ezen az állam magángazdasága körébe tartozó ágazatokat a pénzkezelés tekintetében lehetőleg függetleníteni, a magánvállalatok módjára berendezni s illetőleg külön forgó tökével ellátni, mely forgó töke maximuma időnkint megállapittatván, ezen összeg erejéig az időnkint előálló szükség szerint az üzletek rendelkezésére fog bocsáttatni; ezen maximum azonban annak közös megállapodással leendő megváltoztatásáig áthágható nem lesz. A forgó töke nagyságának megállapításánál a vasutakra nézve a hasonló üzleti viszonyok közt levő magánvállalatok forgó tökéje vétetett alapul, s tekintettel arra, hogy a nagyobb belföldi vasutak forgótökéje czímén páJyakilométerenkint átlag 2,700 frtot vesznek igénybe, az állami vasutak forgótökéje pályakilométerenkint 2,500 frtban, vagyis 4,268 kilométer után 10.670,000 frtban állapíttatott meg. Daczára annak, hogy az állami pályák iránt átalán fokozottabb igények szoktak támasztatni, egyelőre mégis kisebb egységösszegben lett a forgó töke megállapítva s e megállapításnál kellő tekintetbe volt véve azon körülmény, hogy a forgalom némely pályarészeken még teljesen kifejlődve nincsen, önként értetvén, hogy az álíamvasuti hálózat kiterjedésének növekedésével a pályakilométerek arányában a forgó töke emelése is szükségessé fog válni. Ezek szem előtt tartásával oly módon volt az államvasutak forgó tőkéje a fentebb jelzett kisebb összegben megállapítható, hogy az kapcsolatba hozatott az államvasutak gépgyárának